pöttyöslabda produkció: audio-vizuális élményeink bitbe zárva

A Pöttyösnek VÉGE.

2010-09-23T22:09:00.005+02:00

Kedves túratársaink, útitársaink, ismerőseink, barátaink, egyáltalán te, kedves érdeklődő, ki figyelemmel kísérted izgalmasabbnál izgalmasabb kalandjainkat, engedd meg, hogy bejelentsem: eljött egy hosszú kaland vége.

Bejártuk már Tolnát és Baranyát, megmásztuk a Fogarasok egy 2300-as hegycsúcsát, lubickoltunk önfeledten Marseille, Genova, Saint Tropez és Monaco kristálytiszta tengervízében, forgattunk klipet, Múzsát, s reklámfilmet.

Ha velünk tartottál, láthattad és olvashattad. Bizonyos bejegyzéseinket hallgathattad is. De most eljött e nagy kaland vége, s ezzel sok más újnak is a kezdete.

Lajost ezen túl megtalálod a turakaland.blogspot.com hasábjain, hogy részt vehess vele a Kárpátmedence leghumorosabb gyalogtúráin. Kalandozz vele hegyen, völgyön át!

Glória személyesebb irányba kezdett, és bár saját gondolatainak, megfigyeléseinek a blog-érában tart fenn egy helyet, ezen írásai rendszertelenek, és sokszor személyesek. Ha mégis követni szeretnéd, akkor a kalandokazegyesultkiralysagban.blogspot.com-on megteheted.

Szerencsés utat és élettel teli audio-vizuális élményeket!

Pöttyöslabda Produkció

2010.március 21. Bia-tor-túra

2010-09-02T09:45:00.035+02:00

Kárpátok Vándorai egyesület szervezésében eddig csak izgalmas, jó hangulatú, kalandos túrákon vettem részt. Ezúttal Biatorbágy volt a célterület. Ezen ott kell lennem!
Vasárnap reggel 6:00-kor felhívtam Világi Petit. Megbeszéltük találkozó a Déli pályaudvarnál a Shell benzinkúton 7:00-kor. Gyorsan összepakoltam, majd indultam a metróhoz. Benzinkúton ittam egy kávét. Peti és Kata kicsivel 7 után érkeztek. Kocsiba pattantunk majd irány Biatorbágy, vasútállomás. Ott csatlakozott Marcsi, Peti és Norbi. Kicsit arrébb várt a főszervező Lacival, Zolival. Minden jó túra kocsmában kezdődik. Ez sem volt kivétel! Reggeli automatás kaffét leöblítettem egy igazival, engedve a sznobizmusnak, majd a térképet kezdtük böngészni. Kiderült a tervezett 16km 25, a 300 szint pedig 5-600 körül lesz. Norbinak, Petinek, Marcsinak ezt nem mondtuk el! Ők első túrázók, jobb ha nem tudják mi vár rájuk! Majd utólag elmeséljük, ha nem bírják akkor átformáljuk a tervet. No para. Vidáman vágtunk neki utunknak. Pár perces séta után a Viadukt tárult a szemünk elé. Ma már emlékmű, de fénykorában gőzmozdonyokvontatta vasúti szerelvények robogtak Bécs felé át rajta. 1931. szeptember 13-án Matuska Szilveszter felrobbantotta az egyik sínszálat a Budapest-Bécs vonalon közlekedő gyorsvonat alatt. A többit a fantáziátokra bízom. A viaduktra egy kőlépcső vezet, a másik oldalon mi a töltés oldalán mentünk le. Kigyalog, ki gatyaféken! Pár perces gyaloglás után egy forráshoz érkeztünk. Itt az előző napon szerzett

Pilisborosjenői közkutas vizemet kiöntöttem és kicseréltem forrásvízre. Finomabb nem volt sokkal, de a tudat boldogított!

Forrásvíz van a flakonomban. Tovább haladva elérkeztünk az első kaptatóhoz. Világi Peti előrekiabált! Domi futunk? Persze nem kellett kétszer mondani! Peti, Zoli, Laci és jómagam egyből

rohantunk felfelé! Norbi, Peti, és Marcsi lihegve nevettek a versenyfutáson. Ők örültek h kapnak levegőt, igaz felérve mi is kifulladtunk, de mindent a versenyszellemért. A meredek kaptató után kicsit lefelé gyalogoltunk a piros

jelzésen, majd szintben szinte roham léptekben. Egy

kősziklához

értünk, Kő orr a becsületes neve. Itt reggeliztünk. Kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, majd pár őrült fotó a csapat bátor újoncairól. A fák, bokrok javában rügyeztek. Pár kattintás a rügyekről, és rohantam a csapat után. Pár kilométer után, rövid pihenő egy lankás dombtetőn. Itt láttam két érdekes figurát, talpig terepszínben, géppisztollyal a vállukon. Odamentem hozzájuk, hajtott a kíváncsiság mi a francokat
keresnek itt állig felfegyverkezve, ahol épp 2-300 teljesítmény túrázó tapossa az erdő útjait. Illedelmes köszönés után rátértem a lényegre. Ez tényleg AK-47-es a kezetekben? kiderült csak airsoft fegyverek, ők a Magyar gárda kiképzésén vannak. Ha levizsgáznak ők fogják kiképezni a többieket. Ki ellen?? Háborúra készülünk? Katonai kiképzés jelzett túraösvényen? Vagy csak vagánykodtok a fegyverekkel? Nem kicsit felbosszantott a tény! Itt gyerekek is vannak, ez a két ember meg fegyverrel a vállán mutogatja milyen kemény legény. Ha tényleg kiképzés tegyék

katonai területen, ne a békés túrázók között. Gondoltam lefényképezem őket, de nem akartam

tovább feszíteni a hurt. Egy két csoki, szendvics és szedtük a lábainkat. Zoli, Laci, Kata előrement. Egy útelágazásnál mi másik irányba fordultunk. Lett is elkavarodás, na meg kalandozás a prérin! Marcsinak

egy szerencsétlen lépés után meghúzódott a bokája. Bicegve vágott át a legelőn, 20 perc gyaloglás után értünk be Sóskútra. Pihentünk, beszélgetünk a helyi kocsmában, több mint egy órát. Marcsinak bekötöttük a lábát, két felest is kapott fájdalomcsillapító gyanánt. A táv

felénél jártunk, Visszafelé indulva felmentünk a Kálvária dombra, sajnos a stációkat

vandálok tönkretették, a kereszt azonban még megvan. Innen látható a kőbánya, sok épület falainak alapanyaga származik innen. Fáradt csapatunk tovább haladt a piros jelzés mentén. Következő állomás a Nyakas kő. A valamikori Pannon-tenger által formált sziklaalakzat a tágabb régió leglátványosabb természeti szépségei közé tartozik. Felmászva a tetejére, szép panoráma nyílik innen a Biai-tóra és Etyek felé. Végighaladva a sziklák

tetején a civilizáció szépségével találkoztunk. A fenti domboldalon

elhanyagolt nyaralók, porták nem kicsit

illúzióromboló képe tárult elénk. Tisztelet a

kivételnek! A többség szépen rendben van tartva, azonban ezt fotón nézzétek:

Innen lefelé haladtunk, a Viadukt lábánál ittunk egy kávét, beszélgettünk majd indultunk hazafelé. Marcsi, Norbi, és Peti mint első túrázók nagyon elfáradtak, azonban becsületesen végigmentek. Összességében egy

kellemes napot tudhatunk magunk mögött.

2010. március 21. Bia-tor-túra

Budai hegység, 2010. március 20. Túravezetői oktató túra.

2010-08-25T11:30:00.024+02:00

Találkozó Óbudán Szent lélek téren reggel 8-kor.

Kecskemétről reggel 5:40-kor indult a busz. Nagyon időben felértem. 7:30-kor már a találkozó ponton kutattam egy reggeli kaffé után. Peti volt a második fecske. Rávettem keressünk egy kisboltot 300 pénzt nem akartam kiadni egy ásványvízért. Pár perc séta után szerencsével jártunk! 120 forintért sikerült venni. Siettünk vissza,

miután köszöntöttük a többieket, felszálltunk a buszra. Irány a Budai hegyek. Leszállva a buszról Tama kiosztotta a térképeket, elmondta a tervet, mi mindent keresünk meg a mai nap. 17 tanuló és 6 tanár vágott neki a távnak. Első körben egy emelkedőt kellett leküzdeni

bemelegítésképp, majd a kék jelzésen haladtunk. Örültem h végre nem csak havat látok! A fák, bokrok már javában rügyeztek. Anita mutogatta nekünk a növényeket. Egy kicsi fűszálra hasonlító növény lett a nap érdekessége. Snidling, ami ízletessé teszi a reggelinket ha épp nincs nálunk hagyma. Csá Petinek annyira

megtetszett, hogy az egyik pihenőnél egy nagy kupaccal tett a zsákjába. Persze földestől! Balázs lépcsőnél tartottunk rövid egy perces pihenőt majd nekiindultunk felfelé. Gyorsan haladtunk, Bertalan mutatott egy érdekes utat ami vagy 100 méter hosszú viszont ha irányszöget mérünk rá, egyáltalán

nem úgy van rajzolva a térképen. Tehát nem

hihetünk mindig a térképnek. Tovább haladva rátértünk a zöld jelzésre. Az egyik kereszteződésnél egy függőhidat találtunk. Persze egyből rá kellett menni! Gizi, Peti, és jómagam egyből átbújtunk a korláton, kívül csimpaszkoda hintáztattuk a hidat, miközben a többiek igyekeztek átmenni rajta. Miután kijátszottuk magunkat, eljutottunk a

Jenői toronyhoz. Egy rövid meredek kaptató után a torony lábánál letettük a zsákokat a bátrabbak felmásztak a tetejére. Szép kilátás tárult elénk. Visszatértünk a zöld

jelzésre következett a Solymári fal. Ide szintén egy meredek kaptató vezet fel, a kilátásért viszont érdemes felmenni. Itt a szikla tetején megettük a tízórainkat. Ilyen panoráma mellett sokkal

jobb étvággyal majszoltunk, ki a szendvicsét, ki milánóit! Innen talán 10 percre található az Egri vár. Félreértések elkerülése végett nem az eredeti, hanem a híres

Egri csillagok film egyik díszlete! A forgatás kedvéért építettek egy várat, amit a törökök megrohamoztak, a hős védők pedig visszavertek. Pihenő időt páran a falak megmászásával töltöttük, volt

aki a bástyára is felmászott! Tama kiadta a vezényszót! Innen mindenki egyénileg megy a Teve sziklákhoz. A tanárokkal ott

találkozunk. Tündi, és Csá Peti csatlakozott hozzám. Nem volt szabályos, de nekik kellett a segítség. Bertalan egy idő után utolért minket, csodálkozott is! Még csak itt jártok? Pár pillanattal később Mária is odajött kicsiny csapatunkhoz. Bertalannal igyekeztünk

elmagyarázni hogyan kell irányszöget mérni, meg eldönteni merre lehet az a fránya Teve szikla. Mire megtaláltuk, a többiek tovább

haladtak, így mi is mentünk. Következett a Nagy-kevélyi-kőfülke. Csá Peti visszafordult feljött a sziklaüreghez Mária egyedül ment tovább,

Bertalan gyorsan utána indult. Megbeszéltük találkozunk a Kis-Kevélyen vezessem oda Petit és Tündit. Mire odaértünk a többiek már a Mackó barlangnál

voltak. Egy gyors irányszögmérés, és iránymenetben mentünk is lefelé a barlang felé. Tündi elfáradt, alig bírt menni a nehéz terepen. Ráadásul egy szerencsétlen lépés után a bokája is kifordult. Szerencsére csak húzódás, így lassan de eljutottunk a barlangig. A Mackó barlangnál egy rövid pihenő után mentünk immár a teljes csapattal a

Nagy-Kevélyre. Felérve irányszögeket mértünk, gyakorlás címen hegytetők

neveit próbáltuk kitalálni több kevesebb sikerrel. Pilisborosjenő volt a végállomás, innen busszal mentünk vissza Pestre. Persze előbb a kemény mag beült vacsorázni egy kis étterembe.

Budai hegység, 2010. március 20. Túravezetői oktató túra.

2010.03.07. Spartacus ösvény

2010-08-25T00:08:00.027+02:00

Tina szervezte össze a csapatot, a találkozó Pilisszentlászlon. Innen Gyuró vezetésével indult a közel 20 bátor túrázó. Reggel csípett még a fagy, hűvös idő volt, ez persze nem meglepő ilyenkor március

elején. Hó már elolvadt, egy kicsi hószálingózás lehetett éjjel, picit fehérre festve a talajt, megtörve a szürkeséget. Bemelegítésképp meneteltünk pár kilométert, majd következett egy meredek kaptató, felfelé az Öreg Pap hegyre iránymenetben. Itt mindenki szuszogott,

lekerültek a kabátok, pulóverék. Elérve a csúcsot

csodálkoztunk a kilátásban, előkerültek a szendvicsek, a pálinkás flaskák. Ilyen panoráma mellett jól esik a reggeli, Előttünk a Duna kanyar, lábunk alatt szakadék, mélység fák és bokrok. Nekivágtunk a környék felderítésének! Hátizsákokat hátrahagyva tettünk egy

kört a hegyen. Érdekes sziklaképződmények, szép kilátás több irányba, mohák, egy két korai virág. Persze az őrültség is felbukkant! Gyuró felkapaszkodott egy magas sziklára, egy

lábon állva pózolt a fényképészeknek. Viky is kimerészkedett, ő "csak" kiállt, az egy lábas jógamutatványt már nem kockáztatta meg. Lefelé az egyik társunk nagyon lassan haladt. Fél éve egy csúnya érrendszeri betegség lebénította a fél oldalát, most azonban itt nyomta a kilométereket, a szinteket, hegyre fel és le. Csodálom az ilyen emberek kitartását. Két mondatot váltottam vele, "jó lenne egy kis pálinka" Nosza fogtam magam leszaladtam a többiekhez, Gábortól elkértem a flaskát, és már futottam is vissza fel a hegyre. A hölgy mosolygott, a pálinkát nem fogadta el,

mondván gyógyszerre nem szabad. A férjével ittunk egy-egy kortyot. Megnyugtattam őket nem baj, hogy lassan haladnak mindenkit megvárunk, az számit hogy itt vannak és nyomják! Jobb kedve lett mindkettőjüknek, kicsit felszabadultak. Innen meredek hegyoldalakon vezetett utunk, szép bükkösük között haladtunk, az avar susogott a lábunk alatt. Egyik

emelkedő után egy kunyhó bukkant fel előttünk. Jenői kunyhó. Itt pihentünk pár percet. Előkerültek

a szendvicsek, és persze a pálinkás flaska ami körbement. Pár perc után a csapat egy közeli kilátóhely felé vette az irányt, hárman

maradtunk a zsákok őrzésére. Mikor visszatértek, indultunk az Apátkúti völgy felé. Egy kisebb emelkedő legyőzése után keskeny gyalogút vetetett a hegy oldalán. Egy éles kanyarban utoljára gyönyörködtünk magasból

az alattunk

elterülő tájban.

Pár perc gyaloglás után egy érdekes képződményre lettünk figyelmesek. A völgy északi oldalán haladtunk a gerinc alatt kicsivel. Itt érezhetően hűvösebb volt mint az erdőben. Az egyik sziklapárkányról több száz jégcsap lógott. Erre mindenki rákattant akinél fényképezőgép volt! Tovább

haladva Tina, Anita és jómagam letértünk a jelzett útról. Lementünk a völgy aljára. A jégpáncél már elolvadt, azonban a köveken megmaradt a jég, mintha páncél borítaná a sziklákat! Sőt! Az egyik kicsi vízesés tövében érdekes jégszobrokara lettünk figyelmesek. Mintha jég denevérek lógnának a patak

fölött. Itt időztünk keveset, a videókamerám lemerült, úgyhogy a filmezést abbahagytam. Lesétáltunk

Pilisszentlászlóra egy rövid

beszélgetésre, majd irány Szentendre, eperbort inni. Itt megbeszéltük a következő túrákon merrefelé kóboroljunk...

2010.03.07. Spartacus ösvény

2010.03.06 Túravezetői tanfolyam Budai hg

2010-08-03T14:28:00.018+02:00

Március első szombatján a Budai hegyekben gyakoroltuk a túravezető feladatait. Reggel Tama, Bertalan eligazítást tartot, ismertették az aznapi feladatot. Pontos irány, illetve helymeghatározás gyakorlása, valamint a

térkép folyamatos követése, olvasása. Csapatokra bomlottunk, ezúttal Bertalan csapatát válsztottam, négyen indultunk felfelé Fenyőgyöngyétől az Árpád kilátó felé. A figyelmes túrázó észrevehet sok apró csodát. A hó már

elolvadt, a természet szép lassan feléled téli álmából. Érdekes volt hó nélküli utakon gyalogolni, igaz még szürke minden, de teljesen megváltozott a táj. December 18. óta 20-40cm havat láttam, esetleg latyakot. Számomra a természetet szimbolizáló zöld színben, a ruháinkon kívül a fagyöngy

pompázott a fák koronáin, a mohák pedig a fák tövében vagy a köveken. Ugyan a hó már elolvadt de ezen a reggelen dideregtünk. Bizony elkellet a sapka sál nagykabát, főleg mert minden bokornál megálltunk irányszöget mérni. Bertalan folyamatosan kérdezte: most épp hol vagyunk, miért vagyunk ott, merre kell tovább mennünk, miért pont

arrafelé. Ezeknél a kicsiny pihenőknél mindig találtam valami érdekességet. Egy fűszálat, tobozt, csigát, vagy épp egy bogarat. Az egyik kanyarban érdekes túrajelzésre lettünk figyelmesek. Aki a jelzést festette meg volt áldva alkotói kreativitással! Tovább indulva az Árpád kilátó felé utolértük az előttünk haladó csoportot. Velük egyszerre

értünk a kilátóhoz. A szép kilátás valamikor szebb lehetett! Most azonban a

lakótelep organikus építészeti stílust messze nem követő tíz emeletes tömbjei látványrombóként éktelenednek. Gyors reggeli után Csá Peti vezetésével indultunk tovább. Ő egy érdekes jelenség. Bertalan vele

foglalkozott a legtöbbet. Peti halálos nyugalommal válaszolt a feltett kérdésekre ő merre menne, indoklása mindig valami hajmeresztő, meglepő őrültség volt. Jól szórakoztunk bár egy idő után fárasztó. Meredek hegyoldalon kapaszkodtunk felfelé. Talán három négy szintvonalat haladtunk a csúcsig. A hegyről leérve a Kecske hegy felé vettük az irányt. Odaérve Bertalan Petinek magyarázta a tájoló használatát.

Egy kis idő után a kezembe nyomta a térképet. Feladatom vezessem el a csapatot a legrövidebb úton a Hármas határ hegyig. Eddig kicsit fáztam a lassú tempó miatt, hát vágjunk bele! A Budai határkőig szinte egy trappban kilépve haladtunk. Ha valaki elfelejtette volna, egy nagy város közelében vagyunk, itt fejet hajthatott a civilizált világunk vigyázunk a természetre oltára előtt. A határkő mellett szétdobált szórólapok, szemét gondosan elhelyezve. Pár kép erejéig megálltunk majd irány a Hármashatár hegy.

Itt megcsodáltuk a katonai bunkerek maradványait,

pár merész kép után irányszög mérés.

Melyik hegy lehet az ott! Hangzott a kérdés. Elő a tájolót és irányszög mérés! A szög helyes

volt, a távolság mérés már kevésbé. Kicsit

közelebbinek tippeltem. Sebaj hisz épp ezért kell gyakorolni. Gyalogoltunk még egy keveset,

majd összevártuk egymást Tama kimondta a végszót. Mára ennyi, találkozunk

szerdán. Sziasztok. Elköszöntünk egymástól néhányan egy kis helyi kocsmában beszélgettünk, melegedtünk egy két forralt bor társaságában...

2010.03.06. Túravezetői tanfolyam Budai hg

2010-05-21T11:19:00.022+02:00

2010. 02. 28. Pilis, Visegrád, Leányfalu

Reggel ébredés után gyorsan összeszedtem a legfontosabb felszerelést, gyorsan lezuhanyoztam és indultam Szentendrére.

7 órakor már a HÉV-en zötykölődtem. Nézelődtem, figyeltem az elhaladó tájat. 8:30kor a Szentendrei peronon álltam,

valami kaja után néztem. Sikerült venni egy csomag kekszet, azt majszoltam el egy közeli padon. A buszmegállóban két busz állt, a túl oldalon egy sok tű leveles fenyő. Épp előző nap mesélte Anita. Örültem, hogy emlékeztem. Közben megérkeztek a túra társak is. Megvettük a

jegyet felszálltunk csak Tina hiányzott. Javasoltam a többieknek Visegrádon várjuk meg egy kocsmában. Így tettünk. Jó kedvel várakoztunk, közben szépen összekovácsolódott a csapat. Tina örült hogy megvártuk, egy csokit nyomott a kezembe, meg két puszit az arcomra.

Nekivágtunk az útnak. Fellegvár felé indultunk, a kék jelzésen. Itt Krisztus szenvedését, keresztre feszítését láthattuk domborműbe foglalva.

Tovább haladva felértünk a várhoz. Senki sem akarta megnézni, rajtam kívül. Én azért felmentem egy két kép erejéig. Legalább a bástyáról nézzek szét.

Kicsit letértünk az útról, Dani kíváncsi volt a bob pályára. Elvittem a csapatot arrafelé, nem nagy kitérő. Tetszett neki. Visszatérve a

kékre a Király út mellett haladtunk. Az egyik kanyar felett

találtunk egy padot, ez nagyon megtetszett a csapatnak.

A fáradt vándorok egyből lepihentek. Pár perc pihenőt kapott a csapat. OKT-n továbbhaladva Sóstó réten kötöttünk ki. Tanácsoltam Tinának, hogy itt kajázzunk. Előkerültek a szendvicsek, sör, tea, viccelődve megebédeltünk.

Innen egy meredek szakasz következett. Kicsit lihegett a csapat, mire feljutottunk a Borjú-fői kilátó helyhez. Télen itt egy kemény túrát nyomtunk térdig érő hóban! Most teljesen más volt a táj. Akkor soha véget nem érő emelkedőnek, szinte leküzdhetetlennek tűnt a meredek út a

mély hóban, most azonban kicsit sárosan nem tűnt oly vészesnek. A gyönyörű kilátás akkor kimaradt mindenki inkább hazafelé akart menni!

Ezúttal azonban gyönyörködtünk a kilátásban! El is időztünk, a napsütésben, Tina adta ki a parancsot. Indulás! Gyönyörűen sütött a nap, a jó idő előcsalogatta az első hóvirágokat.

10 perc gyaloglás után megérkeztünk a Móli pihenőhöz. Itt összetalálkoztunk egy másik csapattal. A padot mi foglaltuk el, itt megint

pihenőt tartottunk. Élveztük a napsütést, na meg a kilátást. Én a térképpel, meg a tájolóval ügyködtem. Irányszögeket mértem, helyzet meghatározást gyakoroltam.

A többieknek mondtam melyik hegynek mi a neve. Őket nem érdekelték a nevek, így magam örömére kerestem.

15 perc napfürdő után összeszedtük a csomagjainkat, magunkat és fürgén szedtük a bakancsainkat.

A kék jelzés egyszer csak lekanyarodik az erdészeti útról. Télen február 6-án itt simán

egyenesen ment a csapat, hála az elől haladók figyelmetlenségének. Pedig legalább 5 jel figyelmeztetett, itt le kell kanyarodni!!! Jót nevettünk ezt hogy nem lehetett észrevenni!

Csapatunk katonája jócskán előrement, majd bevárta a csapatot. Dobáljuk meg hógolyókkal! Jött Tinának az ötlet! Nosza mindenki hógolyókat gyúrt, és már repültek is! Átmentünk az Ötszögű réten ami tényleg öt szögű, majd

egy kis emelkedő, Palócki rétnél rátértünk a piros jelzésre ami felvezetett a Kis bükk

tetőre, Itt találtunk egy fekete bogarat. Megcsodáltuk majd irány felfelé a Vörös kő, Volt Felszabadulási emlékmű. Csodás kilátás tárult elénk! Szentendrei sziget, Tahitótfalu, a lábaink előtt hevert. Leányfalu már nem volt messze, gyorsan haladtunk lefelé. Egyszer csak egy patak bukkant fel mellettünk. Illetve egy szurdokban 15 méterrel alattunk. Nekem sem kellett több!

Lerohantam a meredek falon, majd belevetettem magam a fotózás örömébe.

Megáradt patak! Igen, ez kell nekem! Néhol térdig süllyedtem a sárba máshol bokáig a vízbe, párszor átugrottam a túl partra, majd végül

felszaladtam a gerincre. A többiek persze továbbmentek, így maradt a futás utánuk. Leérve Leányfalura hárman beültünk egy sörre, egy kocsmába, a többiek mentek fürödni. Engem VMárk eldobott a Margit hídig. Onnan Kinga lakásába mentem, összepakoltam majd rohanás a Nyugatiba. Kinga várt rám mosolyogva, visszaadtam a kulcsot vettem jegyet a vonatra, és hazautaztam.

2010.02.28. Pilis, Visegrád, Leányfalu

2010-05-05T10:05:00.032+02:00

2010. február 27. Túravezetői tanfolyam első gyakorló túrája.

Kora reggeli ébredés után rohantam az 5:40-es buszhoz. 7 után pár perccel már a Moszkva téren álltam, a lóvém számolgatva. 210Ft meg egy BKV jegy. Reggeli rohanásban otthon felejtettem a bankkártyám, a lóvét veszek fel egy automatából projekt itt egyből megbukott. Mit tehet az ember ha ennyi pénz van a zsebében? Mire lehet elkölteni ennyi pénzt okosan. Vegyek pogácsát, esetleg pár zsemlét? A fenéket! Kávét! Ezzel az elhatározással, odamentem a Moszkva téri metró kijáratnál lévő büféhez, és picsájára vertem 200ft-nak.
Még szerencse pénz is maradt a zsebemben, kemény 10Ft. Hát ez busz jegyre nem fogja futni hazafelé, viszont a kávé nagyon jól esett. Szép lassan elkortyolgattam miközben néztem az embereket ahogy jönnek mennek. Mosolyogva felhívtam Anitát, hátha ki tud segíteni. Egy vérbeli tanfolyam vezető csak kisegíti ilyen slamasztikában a diákját.

Szerencsém volt! ő lett a nap mentő angyala. Osztálytársakkal 8 órakor indultunk Moszkva térről villamossal, persze ezúttal is elmaradt a lyukasztás, de volt 2000HUF a zsebemben! A végállomáson hat csapatra bomlottunk.

Kiosztásra kerültek a táj futó térképek, és nekiindultunk. A feladat

térkép olvasás gyakorlása. Nem nagy táv, összesen 3-4km viszont sűrűn nézzük a térképet. Én Anita csapatát választottam, hamár segített, ez a minimum. Szépen nyugodtanelmagyarázta hogyan kell a tájolót helyesen használni, térkép kulcs készletét, mire érdemes figyelni, hogyan tudunk tájékozódni szint vonalak alapján, meg egy csomó fontos dolgot amire egy vérbeli túra vezetőnek figyelnie kell.

Meghatározott pontokat kellett megkeresnünk, az első egy kicsiny kör volt a térképen. Valami mesterséges terep tárgy. Simán megtaláltuk!

A Nyéki hegy tetőn volt, egy számozott kővet

jelölt a térkép. A második pont valamikor fény korában adótorony volt. Következő pontot egy kicsiny keresztel jelölték. Katona sír. Ez sem okozott gondot.

Vadaskerti hegyen vártunk össze a többi csapatot. Mi voltunk a leggyorsabbak. Kitaláltuk gyakoroljuk a szint menetet. Lementünk pár szintvonalat, majd a magasságot tartva haladtunk irány menetben.

Megkerültük a hegy keleti oldalát majd vissza a csúcsra. Mikor visszaértünk a

többiek már ott voltak. Így lesznek az elsőkből utolsók. Itt Tama előadását hallgattunk elődeink munkásságáról. Milyen nehéz volt megrajzolni a térképeket, mennyi embert és milyen sok időt igényelt. Következett a Mátyás király vadaskert emlék hely.

Tama különböző tájolókat mutatott nekünk. Volt rosszul működő, precíz, és kevésbé precíz ketyere.

Következő állomás a Homok hegy. Itt viharos szél fogadott, meghatároztunk pár pontot amit utána térképen megkerestünk. Mértünk irányszöget, újaink ráfagytak a hideg szélben a tájolóra.

Utolsó állomás, a Libanoni cédrus felé vettük az irányt. Megérkezve tobozt leveleket gyűjtöttünk, majd elköszöntünk egymástól. Nekem jött az ötlet, fél egy van, gyerünk tovább! Anita, Peti meg jómagam maradtunk. Peti kapta a

térképet, gyakorlás gyanánt. A végére egész jól belejött, ügyesen elboldogult a térképpel. Visszaérkezve a villamoshoz beültünk a többiekhez egy kocsmába. Beszélgettünk, nevettünk ittunk egy-két sört eltöltöttünk egy órát kellemes hangulatban. Visszatérve Pestre szétvált a csapat. Mindenki hazafelé vette az irányt.

Operatőri suliban ismertem meg pár éve Kingát. Az első pillanatban elbűvölt a mosolygós mindig vidám lány. Örültem a találkozásnak, késő estig beszélgettünk jó hangulatban, négyesben egy belvárosi bárban.

2010. február 28. Túravezetői tanfolyam első gyakorló túrája.

2010. február 20-21. vasárnap

2010-05-03T22:58:00.015+02:00

2010 február 21. Vasárnap. Éjjel háromszor pakoltam a tűzre, azonban reggelre csak kialudt. Hideg reggelre ébredtem. A többiek még húzták a lóbőrt, felvettem a kardigánom, majd belenéztem a bakancsomba. Volt benne egy kis meglepetés! Este lefekvés előtt szétnéztem hova teszem a bakit, azonban nem voltam elég alapos. Éjjel a menyezetröl csöpögött bele a víz. Kivettem a talpbetétet, váltózoknival felitattam amit tudtam. Megpakoltam a kályhát fával, majd a tűz csiholásán gondolkoztam egy pillanatot. Az öngyújtó Tinánál volt, nem akartam felébreszteni. Az asztal alatt volt gyufa, azonban kissé nedves volt, papírt pedig tegnap elhasználtuk. Őrült ötletem született! Levettem az asztalról a gázfőzőm, Kinyitottam a kályhát, nekinyomtam egy pici parázsnak a gyufát, és már égett is a főző gázrózsája. A főzőt belenyomtam a farakás közé, és már égett is a tűz, pár perc alatt nyomta a meleget! A bakancsomat rátettem a platnira száradni, amíg reggeliztünk, összepakoltunk. Kaja után

elbúcsúztunk a barlangtól és gyalogoltunk Bánkút felé. Pár perces gyaloglás után meseszép látvány várt ránk, mihelyt kiértünk a fák árnyékából. Gyönyörű napsütés, meseszép kék ég! Megbabonázva álltunk, szinte száj tátva bámultunk! Ilyennek csak tavasszal látni a tájat. A hó fehérre rajzolja fákat, felette mélykék színben pompázik az ég, itt ott pici fátyolfelhővel tarkítva az égboltot. Miután kigyönyörködtük magunkat, Tar kő felé vettük

az irányt. Felfelé haladtunk, elhaladtunk a kedvenc fám, majd az Őserdő mellett. Kíváncsi voltam! Tudtam ezúttal szép kilátásban lesz részem, izgatottan tettem meg az utolsó métereket, Kilepve a fák takarásából leesett az állam a látványtól! Hűűűűű.... ez gyönyörű!!

Igen megtört a jég! Ez lenyűgöző! A lábam előtt hevertek a hegyek, az északi oldalon fehérek, a délin szürkék. Győnyőrű kék ég, fehér

pamacsokkal, meg nagy gomolyfelhőkkel tarkítva. Persze gyönyörű, vakító napsütéssel! Pár perc csodálkozás után elővettem fotó masinám.

Három kattintás után hideg zuhanyként ért a gépem csappanása. Lemerült az akku! Kész vége, ennyit a képekről. Basszuskulcs! Ez nem lehet igaz! Itt álok idén télen egyedszerre, és pont most nem tudok fényképezni! Persze mikor köd, hóesés, hóvihar volt akkor működött.

Kivettem az akut, majd visszatettem. Láss csodát! Négy kattintás! Megint kivettem, kicsit melegítettem a kezemmel, majd három kattintás. Vissza sem néztem a képeket, takarékoskodtam a kevés energiával ami az akkuban volt. Bekapcsolás elölt komponáltam, majd gyors kattintás. Sikerült egy-két szép képet lőni. Amíg fényképeztem, addig Mate sms-t küldött. Ilyen panoráma mellett megjön az étvágy. Megettünk egy-két szendvicset, ettünk ittunk, felvettük a zsákjainkat és elsétáltunk az OKT jelzésen Bánkútig.

Szinte sehol sem álltunk meg. Bánkúti menedékházban rendeltünk levest, közben töltöttem az akkumulátort. Fél óra pihenő után Matéval elsétáltunk a Petőfi kilátóhoz, ami a Bálvány hegy tetején van. Lenyűgözött a kör panoráma amit láttunk! Itt már nem kellett takarékoskodnom a képekkel! Lőttem rendesen, kb 20 percet maradtunk. Visszasétálva a menedékházhoz, kocsiba ültünk, Lillafüred, Miskolc felé hazafelé indultunk. Utunk a Bükktől délre vezetett, itt még egy csodát láthattunk a kocsiból. Naplementében, a horizontból kiemelkedő Fennsík látványa záró képként megkoronázta a hétvégét.

2010 02 20-21 Bükk, Barlangszállás, Bánkút, vasárnap

2010-04-30T14:32:00.036+02:00

2010. február 20-21. Bükkbe csatlakoztam egy csapathoz akik a Vöröskői időszakos forráshoz tartottak.

A csapat 8:15-kor Omassáról indult, mi hárman Tina, Mate és jómagam Bánkúton csatlakoztunk 9:15 körül. Tervünk, estig a csapattal tartunk a forrásig, innen mi barlangszállás felé megyünk ahol eltöltjük az éjszakát. Másnap vissza Bánkútra két 900 csúcs érintésével. Szokásos köszönés, ismerkedés után nekiindultunk utunknak. A vezető nagy tempót diktált, mikor megálltam két perc technikai szünetre 15 percembe került meg sok izzadság cseppbe, hogy utolérjem a csapatot.

Első állomás a Mária kegyhely, kersztény katolikus búcsújáró hely. Pár perc pihenő, pár kép erejéig, majd indulás tovább a kék jelzésen. A hőmérő +5-6 fokot mutatott, a hó olvadásnak indult amit már vártunk. Azonban a sok latyakot, bokáig érő tócsáknak nem igazán örültünk, főleg mikor nem lehetett kikerülni, bele kellett gázolni, volt ahól közel 30cm vízben gázoltunk.

Amikor felértünk Tar kőre a szép kilátás ezúttal is elmaradt. Helyette harmadszorra csodáltam meg a hófehér köd panorámáját. Ettünk, ittunk pár fotó, és már indultunk a forrás felé.

Toldi kunyhó felé vettük az irányt, de a kunyhóig nem mentünk el.

Előtte irány menetben átvágtunk az erdőn, meredek hegyoldalon ereszkedtünk le a völgy aljába, ahol szépen csörgedezett egy kis

patak. Óvatosan haladtunk, sok kidőlt fa, sziklák, meredek hegyoldal nehezítette a haladásunkat.

Sajnos a forrás nem működött. Megcsodáltuk a kifolyót, ahonnan pár héten keresztül közel két méter magasra spriccel a víz tavasszal, hó olvadás után. Most azonban csak elképzelhettük milyen lelet. Izzadságtól nedves ruháinkban ácsorogva kezdtünk fázni.Kitaláltam gyújtok tüzet, de csak vizes ágakat találtam.

Senki sem aktiválta magát hogy segítsen, így két papír elégetése után feladtam. Közel fél óra várakozás után megérkezett a csapat másik fele. Beszélgettünk kicsit, majd. elköszöntünk, mivel már kezdett sötétedni, indulni kellett. Nekünk 2-3km a barlang, de Omassa nagyon messze van még, a

többieknek oda vissza kellett gyalogolni.

Irány menetben vágtunk neki a meredek emelkedőnek. Tina elfáradt, de sikeresen felküzdötte magát. A tetőn rátértünk a kék útra, ami egészen a barlangig vezetett. Gyorsan sötétedett. Elő a lámpákkal! Egy hónapja 30-40cm hóban meneteltünk fel,

most 15-20cm hó nehezítette a haladásunkat.

Mire felértünk már teljesen besötétedett. Nagyon örültünk mikor megláttuk a barlang ajtaját! Gyorsan becuccoltunk, Matéval kimentünk tűzrevalót gyűjteni. Harmadik körben kicsit merészebben, messzebb a barlangtól, észak felé indultam, majd fel a

fenti részre, vastagabb tűzrevaló után kutatva. Gyorsan összegyűlt egy nyaláb fa, és már indultam is lefelé. Azonban valami nem stimmelt. Lejtő helyett emelkedő állt előttem. Sziklák helyett sima avar, amit belepett a hó, a hóban sok száz vaddisznónyom. Zseblámpám fénye 3-4métert világított a ködben.

Akkor most akkor merre??? Nehezen összegyűjtött fáról első körben lemondtam. Elindultam amerről szerintem jöttem. A táj nem volt ismerős. Visszamentem a biztos ponthoz, majd másik irány következett, ami a barlang felé vezethet irányban. Max lemászok a sziklafalon, azonban sziklafal itt sem bukkant elő. Három irányt jelöltem ki, mindig tovább mentem, de valahogy sehogy sem akart előbukkanni az ösvény. Fél óra bóklászás után ismerős lett a táj. Kérdés a barlang alatt, v mellett

vagyok. Ekkor hallottam Tináék hangját. Persze a visszhang miatt a másik irányból. Barlang mellett voltam! Egyből indultam is, a havas esőtől átázva de boldogan értem a a barlanghoz. Persze lebaszt is kaptam rendesen, miért megyek egyedül ki ilyen időben. Mateval visszamentünk megnézni merre kóboroltam. Így látva már egyszerű volt a megoldás. Egy nagy adag fával tértünk vissza.

A kályha vidáman duruzsolva ontotta a meleget, levettem a vizes ruhákat, amik a melegben gőzölögtek rajtam. Kiteregettem, vacsora után hálózsákjainkba bújva álomba szenderedtünk. Éjjel háromszor pakoltam fát a tűzre...

folyt köv...

2010 02 20-21 Bükk, Bánkút, Barlangszállás szombat

2010-04-23T13:06:00.004+02:00

2010 február 15. Hétvégén ügyeletes voltam, kifogtam egy jó húzós hétvégét, rengeteg forgatással.

Tinával megbeszéltük hétfőn elmegyünk bejárunk egy ösvényt. Örültem, kellett a kikapcsolódás a

nyugalom, a természet közelsége.

Szentendrére késve érkeztem, ha jól emlékszem egy órát késtem. Felvettem Tinát majd repesztettünk

Pilisszentlászlóra, pontosabban kicsit tovább. Holdvilág árok felé indultunk azonban hamar letértünk a jelzett ösvényről. Nem akartam térképpel foglalatoskodni, valahol csak kilyukadunk, inni enni van mit bőven, nagy gond nem lehet. Rábíztam magam Tinára, mehetünk bármerre szépet mindenhol látok.

Csakhamar egy kanyonban találtuk magunkat. Nehezen járható szakasz, sok sziklával, kidőlt fákkal. Egy darabig itt haladtunk majd felmentünk a kanyon oldalára. Itt csak a hóval meg az emelkedővel küzdöttünk.

Felérve rátértünk a piros ösvényre, a Szalabasinai kútnál.

Lazán kóboroltunk mentünk amerre gondoltuk, csak az irányra figyeltünk. Mindig azt az utat választottuk amelyik arra indult amerre nekünk kellett tartanunk.

Pilisszentlelken van egy jó cukrászda. Sajnos zárva volt. Így mentünk tovább, ugrott a süti.

Viszont a mészégetők mellett haladt utunk, majd egy szép patak mederben ért utol minket a naplemente.

Sötétben Csobánka fényeit csodáltuk, miközben hallgattuk az erdő hangjait.

Utunk végén nekem Kecskemétig vezetnem kellet, éjfél előtt értem haza. Gyors pakolás, fürdés,

ringatni már nem kellet!

2010. február 15. pilisi kóborlás

Dömös-Pilisszentlászló-Szentendre: egy újabb nap a Pilisben

2010-03-12T17:07:00.039+01:00

A vasárnap reggel gyorsan eljött. Elég nehezünkre esett felkelni, de az óra kegyetlenül csörgött reggel 6-kor. Igyekeznünk kellett, mert 7:20-kor Zsorzsék előtt volt találkozónk, hogy együtt induljunk Szentendrére.
Fura, hogy csak pár órája jártunk itt, és most újra itt vagyunk... De ezen nem elmélkedhettünk túl sokáig, mert a dömösi busz már várt ránk. Éppen hogy csak egy gyors bevásárlásra maradt időnk az indulás előtt.

A reggeli káfé is csak Dömösön fért bele, ott viszont az egyik kedvenc helyemen. Míg felébredtünk a tejes-habos feketétől, Filip Gyuri is megérkezett. A mai túra az ő vezetésével indult.

A Rám szakadék aljánál, a Kaincz forrásnál rákanyarodtunk a piros háromszögre. Szépen haladtunk felfelé, de háromszáz méter után igen meredek szakasz következett. Ez mindannyiunknak komoly munkát adott, nehezítésképp pedig itt-ott térdig ért a hó. De a küzdés megérte: felérve a Vad állókövekhez a gyönyörű kilátás kárpótolt mindenért! :)

Miután kilihegte a társaság az emelkedőt, előkerültek a fényképezőgépek ... és a pálinkás üveg is! :D Pár korty után igen jó mókának bizonyult hógolyókat versenyben gurítani a hegyoldalon.

Csináltunk még néhány csoportképet, és irány tovább a Prédikáló szék felé!

Gyurival az utolsó métereken már versenyt futottunk, és egy jó darabig fej fej mellett is haladtunk. De a combjaimban benne volt az előző nap fárasztó 30 kilométere, így akármilyen hősiesen is küzdöttem, a fájdalom, illetve a görcs lassabb tempóra kényszerített. Gyuri ért fel előbb. :)

Itt a csapattal megpihentünk. Előkerültek az ételes dobozok, kenyér, kolbász, szalonna, amire megjelentek a közelben a cinkék is. Gyuri mesélte, hogy télen annyira kevés élelmet találnak ezek a madarak, hogy ha kicsit türelmes az ember akár a kezéből is elveszik a falatot. Sajnos most nem sikerült a mutatvány, mert időközben felért egy népes és hangos is, a cinke pedig jobbnak látta kicsit arrébb repülni.

A túra következő szakasza már egy laza 10 km volt lefelé a kéken, Pilisszentlászó felé. Gyuri ide már nem tartott velünk, ő visszafordult Dömösre, mi pedig irányba vettük a helyi kocsmát.

Az igazság az, hogy a tegnapi eltévedés és a mai laza séta után kifejezetten jól esett két órát ücsörögni ebben a komplexumban. De, a jó túrázónak folyamatosan jár az agya, merre mehetne még gyalog. Így született Tinának a nagy ötlete, hogy gyalog menjünk le Szentendréig, én pedig voltam elég bátor, hogy ezt bevállaljam. Tényleg elég merészen hangzott...

A következő kocsmáig azért busszal mentünk. Itt bemelegítés gyanánt ittunk két forralt bort, biztos ami biztos alapon, csak, hogy biztos léptekkel haladjunk a célunk felé.

El is indultunk, egészen a következő állomásig, ahol eperbor csábított minket egy kis időre... mert ennek a kísértésnek sem bírtunk ellenállni. :D

Ezután séta végig a Bükkös patak mellett. Tina kíváncsiskodott, hogy miért hasalok le a földre, ha fényképezek. Elmeséltem, és annyira megtetszett neki, hogy egyből ki is próbálta! :))) Ezt a képet nem lehetett otthagyni! Ennyi gonoszság kell!

Fáradtan de rengeteg élménnyel tértünk haza. Megbeszéltük, hogy máskor is megyünk együtt túrázni, de én csak vasárnaponként érek majd rá. Szerdától ugyanis túravezetői tanfolyamra járok - pár hónapon keresztül.

Dömös-Pilisszentlászló-Szentendre: egy újabb nap a Pilisben

Pilisszentlászló körtúra, gyöngyösi kitérővel és némi vaddisznó kergetéssel

2010-03-02T23:04:00.033+01:00

Első februári túrám - meglepő módon - ismét a Pilisbe vezetett. Ezúttal azonban rendhagyó úton értünk célba. A történet ott kezdődik, hogy bár pilisi túráról van szó, valahogy a Mátrában kezdődött minden...

Történt ugyanis, hogy Glória, Peti, és én az esténket egy ilyenkor még igen hideg menedékházban töltöttük Gyöngyössolymoson. A házban a hőmérséklet olyan fagypont körüli volt, de a ház közepére állított jancsikályha azért becsülettel küzdött a mínuszok ellen! A közelében megvolt már +4°C is. :)

Az igazság az, hogy ez a kellemes hőmérséklet egy percig sem piszkálta meg egyikőnk tudatát sem: vacsoráztunk, forralt boroztunk, nevettünk nagyokat, Glóriával fotó-párbajoztunk, jól éreztük magunkat! Lehetett vagy éjfél, mire nyugovóra tértünk. És milyen jót aludtunk!....

... Egészen addig, míg arra nem ébredtünk, hogy egyikőnk telefonja visítva játszik valami idióta dallamot az emeletes ágy alól. Igen, ez volt Glória ébresztője..., reggel 7-kor.... Nekünk viszont 8-kor Pilisszentlászlón volt jelenésünk!!! Itt kezdett csak igazán fokozódni a hangulat!

Első dolgom volt felhívni a túravezetőt, hogy késni fogunk. Tina rendes vezető módjára megígérte, hogy nem indulnak nélkülünk, helyette megvárnak a pilisszentlászlói kocsmában. Így is lett, mire odaértünk, a csapat már bemelegített megfelelő módon! :)
Ahogy beléptünk, Tina elém pattant mosolyogva, és így szólt: "Héé, erről nem volt szó! Ez több mint két kör volt és már elfáradtunk!"

Hogy megköszönjük a türelmüket, a pálinkás flaska az én zsebemből is előkerült... még a Gerecsében ígértem Zsorzsnak egy igen jó fajta nedűt, abból hoztam a csapatnak ismét. Örömmel konstatáltam, hogy a védőital ezúttal is átment a teszten és a túra ismét jó hangulatban indult! :))))

Elindultunk a játszótér irányába. Tina térdig érő hóban gázolt előre, a jelöletlen úton, a csapat pedig serényen utána. Hamarosan a patakon is átkeltünk. Aztán csak mentünk, és mentünk, és.... valahogy nem sikerült távolabb kerülni Pilisszentlászló határától. A kápolna a dombtetőn még mindig látótávolságon belül volt, csak most a másik oldalunkon. Úgy nézett ki, Pilisszentlászló-körtúra lesz ez a mai! :)

Végül újra átkeltünk a patakon, csak most a másik irányból. Itt már nem bírtam tovább! A patakmederben lévő nagyobb köveket a hó vastagon borította még, amik egészen kedves kis puklikat formáztak a vízen. Muszáj volt közeli képeket csinálnom!!! A többiek legnagyobb örömére ráhasaltam a vízre, és KATT! Ugye milyen helyesek ezek a gombócok?

Ezután zsák fel, nyomás a többiek után! Viszont Tina meglátott egy jégdarabot, és megkért, örökítsem meg neki. Hát, a keresőben sehogy sem akart mutatni, de ... csak sikerült. :))

Peti itt már nem jött velünk, mert egy barlangász-tanfolyam várta Pesten, mi pedig már tényleg Visegrád irányába tartottunk. Következő próbatételként egy igen magas domboldal került az utunkba. Mikor rájöttünk, hogy az út nem igazán felfelé, de a patak medrében vezet tovább, igen mókás tettet hajtottunk végre. Te próbáltál már a 25°-os lejtőről 60 centis hóban leereszkedni? Ha még nem, akkor javaslom Glória megoldását: Csüccs a hóba, és csúszás! Ez az egyik legjobb téli móka! :))

A patakmederben menetelni, ekkora hóban igazán vicces dolog. Ha a pálinka már jól befűtötte a csapatot, olykor repülő embereket is lencsevégre lehet kapni! :)

Ezután következtek az Alpár és a Kaán források. Bár a képért cserébe a nadrágomat szaggattam, de az áldozat megérte. Szenzációs képek születtek!

Visegrád előtt egy vendéglátó helyen ettünk, ittunk és pihentünk. Ez nagyon ráfért a csapatra, mert ami ezután következett, az mindenkinek emlékezetes maradt!

Visszafelé jelzetlen ösvényen indultunk el, fel a gerincre, hogy rövidítsünk egy kicsit az OKT-ig. Ez kb. 300mnyi szintet jelentett 2-3 km-en, 30-40cm-es hóban, szinte nyíl egyenesen. Ezen az úton volt szerencsénk közelebbről is megnézni néhány vaddisznó-kotorékot, és egyéb vad nyomokat. Érintetlen terepen haladtunk.

A gerincen aztán rátértünk az OKT-ra. Itt a csapat már nagyon szenvedett és a Borjú fő előtti meredek kaptató majdnem kicsapta a biztosítékot néhányunknál. 60 centis hóban igen embert próbáló szakasz volt ez. De becsületére legyen mondva mindannyiunknak, megmásztuk! :)

Én mentem elöl, törve az utat a többieknek, de az utolsó 30 méteren már nekem is elegem lett a sok hóból. Egyszerűen felrohantam, és kész! ... Illetve nem olyan egyszerűen, de ahogy bírtam. A szenvedésért kárpótolt a Duna kanyarra néző csodálatos panoráma.

A csúcs után már csak a combig érő hó jelentett némi nehézséget - gondoltuk akkor. Néhányan kifejezetten siettek haza, mert este programjuk volt, úgyhogy igyekeztünk a kék jelzésen maradni. A csapat a megerőltető menet után kicsit szétszakadt - és mert nem a túravezető ment elöl, a jelzésekre senki sem figyelt. Egy erdészeti úton haladtunk, fejlámpákkal világítottunk, de már nem a jó irányba...

Zsorzs egy kanyarnál előre szólt, hogy átvág a hegyen, találkozzunk a másik oldalon. Nem értettük igazán, hogy miért ment arra, de az gondoltunk, hogy biztosan geoládát vadászik. Úgy voltunk vele, telefon van nála is, nálunk is, ha baj van, tudunk értekezni. Másfelől, viszont igen gyakorlott hegymászó, tehát félteni nem féltettük. Mi addig megkerültük a hegyet.

... csakhogy, furcsa volt, hogy az esztergomi bazilika látszik a messzeségben. Hééé, ennek nem kéne itt lenni! Hol vagyunk? Nagyjából itt konstatáltuk, hogy eltévedtünk.

Oké, nincs para! Térkép elő, és nézzük! De hol tértünk le az útról?! Hol vagyunk most?? Amíg ezt próbáltuk néhányan megfejteni, a csapat másik fele elindult, és már elég messze jártak ahhoz, hogy tanakodhassunk tovább. Mivel a csapattól elszakadni ilyen esetben nem tanácsos, követtük őket. Mire utolértük az elejét, már megint túlmentünk néhány kereszteződésen és nagyon úgy tűnt, ismét rossz irányba. Szerencsére a következő kereszteződés elég nagy volt ahhoz, hogy kezdjen kétségbe esni mindenki, és közösen tudjuk eldönteni, hogy merre menjünk tovább.

Ilyen esetekben, korábbi túrákon rendszerint Zsorzsnál volt a megoldás kulcsa, mert az ő GPS-én van a pontos túristatérkép. Nálunk viszont csak papír térkép volt - de abból mindenféle évjáratú -, egy tájoló - és egyikünk telefonja tudott GPS koordinátákat szolgáltatni. Végül Glória matematikus agya dobta ki azt a nagyon hasznos megoldást, hogy a GPS-koordinátákkal próbáljuk a helyzetünket a térképen meghatározni. Már egészen jól ment az átszámolgatás, de úgy tűnt, a koordináták nem voltak pontosak. Ezen felül, mi sem voltunk elég gyakorlottak a tájolásban még... Úgy döntöttünk, megérzés alapján megyünk tovább.

Ha Glóriával közösen megyek túrázni, jellemzően több kaját viszünk magunkkal, mint azt kellene. Ennek köszönhetően, este 8-kor még bőven volt nálunk enni- és innivaló is - Glória például bepakolt egy liter tejet a zsákjába! Furcsa gondolat, de most nagyon jól jött. A muníciót megosztottuk a többiekkel, hogy erőre kapjunk mindannyian, és irány dél, dél-nyugat!

Tina nagyon örült hogy segítek neki, ekkor már pár éjszakai túrán túl voltam, ő viszont sötétben még nem vezetett túrát. Igyekeztem a csapat lelkesedését megőrizni. "Gyertek, nemsoká ott vagyunk a kereszteződésnél!"

Mondanom se kell, ez a kereszteződés még nem az a kereszteződés volt, de... Nagy nehézségek árán sikerült megtalálni a helyes utat.

Ez a túra a csapatot is megviselte. Volt, aki első túrázóként jött velünk, de le a kalappal mindegyikőjük előtt! Az előre tervezett 16 km-ből cirka 27 km-t csináltunk és a 16:45-ös busz helyett az utolsó, 22:15-ös járatot értük el - éppen, de megcsináltuk!
Hajnali egykor hajtottuk le a fejünkre a párnára, hogy reggel 6kor ismét jöhessünk a következő pilisi csavargásra... de ez már a következő történet lesz! :)

Pilisszentlászló körtúra, visegrádi kitérővel, Glória prezentálásában

Barlang Hotel, valahol a Bükkben II.

2010-02-23T15:23:00.053+01:00

Vasárnap reggel, miután kibújtam a hálózsákomból, kinéztem a barlangból. A viharos szél kavarogva hordta a havat, néhol combig érő hóbuckákat fújt össze. Bár már a gondolat is dermesztő volt, erőt vett rajtam a kalandvágy... Kabát nélkül, fényképezőgéppel a kezemben, bele a hóviharba! Pár kattintás után az ujjaim ráfagytak a gépre, a szél teljesen átfújt, arcomat jégszilánkok vagdosták. Az elkészült képek azért megérték ezt az áldozatot! :)

Gyorsan vissza is szaladtam a meleg barlangba.. Ekkorra már a többiek is felébredtek. Megreggeliztünk, összepakoltunk, és megvitattuk, merre tovább? Az eredeti tervet - mely szerint Szilvásvárad, Szalajka völgy, egy hosszabb kávészünet, majd vissza Bélapátfalva- nemes egyszerűséggel kihúztuk. Ennyi hóban ez őrültség lett volna!
Az új terv: egyenesen Bélapátfalva, végig a kéken!
Számításaink szerint ez is közel 20-25km, és szintben is ott van, elég lesz. A szél kavarta a havat, az apró jégszilánkok mintha ezer, meg ezer pici lándzsák lennének, úgy szúrták az arcunkat.
Egy kiszögelésnél Őr kő előtt gyönyörű panoráma sejlett a fák takarásában. A kíváncsiság égett bennem, nem tarthatott vissza semmi! Combig érő hóban küzdöttem be magam a képekért. Küldetésemet nehezítette, hogy a hó alatt nagy, éles szélű kövek rejtőzködtek. Megérte a küzdelem! A látvány lenyűgöző volt.
Tovább haladva az ösvényen, láttunk még sok szép fényképezni-valót. Mivel az idő most nem volt az ellenségünk, én lépten-nyomon kattintottam.

Szép fenyvesek mellett haladt a kék jelzés, a katona síroknál azonban áttértünk a piros keresztre. Innen az utunk a völgy helyett a hegyoldalon, frissen hullott, térdig érő szűz hóban vezetett.

Nagy élmény volt elsőként beletaposni!

A kanyargós úton fantasztikus kilátásban volt részünk.

A Lak völgyi tóhoz leérve azért már szükségünk volt a meleg teára és az elmaradhatatlan tejeskávéra!
Volt meglepetés is! :)
Összefutottunk szombat éjjeli hálótársainkkal.

Mivel a buszuk a havazás miatt nem indult, elvittem őket Egerbe. Kiderült róluk, hogy már több, mint 20 éve járnak hegyet, s völgyet, és ismerik a Kárpát-medencét, mint a tenyerüket. És mert Jó tett helyébe jót várj!, kaptam tőlük néhány igazán izgalmas túraötletet. Ezek közül a legcsábítóbb a bükki időszakos források. Tavaszra megszervezem....

FOTÓALBUM! Katt a képre!

Barlang Hotel, valahol a Bükkben I.

2010-02-11T22:10:00.077+01:00

Még december elején, egyik bükki túrám során felfedeztem egy barlangot, ahol simán lehet aludni akár télen is. Az ajtajára valaki viccesen ki is írta: "Barlang Hotel". Januárban gondoltam egyet, és szerveztem ide egy túrát.

E rendhagyó szállás pontos nevét direkt nem árulom el - nem lenne jó, ha mindenki ismerné - elvesztené a varázsát. Aki volt már ott, az biztosan ráismer!

Szóval elvetemült barátaimmal elhatároztuk, télvíz idején sátor helyett barlangban alszunk. A három naposra tervezett kalandnak négyen vágtunk neki. Míg a barlang befűtése az én feladatom volt, Világi Peti a túravezetésért felelt, Gábor és Péter pedig lelkes túrázókként erősítették csapatot.

Én péntek délután érkeztem Bélapátfalvára. Első feladatom a túra-kaja meg-, és a tűzrevaló beszerzése volt. Gondolván arra, hogy a barlang körül nehéz lesz találni a fűtéshez vastagabb fákat, éjjel meg a fenének sincs kedve óránkét rőzsével táplálni a tüzet, a fa kitermelést meg - lelkes természetvédőként - igen csak elvetem, így a vastagabb tüzelőt fel kellett vinni.

Délután 4kor, letettem a verdát a Lak völgyi tónál. A tüzelőt bepakoltam a zsákomba, a ruhát, kaját, pedig - ahogyan azt kell - rákötöztem kívülre. Egészen furcsán mutatott a pakk, dehát a melegért is meg kell szenvedni!

Megemelve éreztem is, hogy ez kemény menet lesz. A zsák súlyát olyan 30 kg körül saccoltam. Az ilyenkor - értsd: nagy súllyal felfelé a hegyen - feleslegessé váló ruhadarabokat - úgy mint, nagykabát, jégeralsó,.... - levettem, és neki is vágtam a barlanghoz vezető 10km-nek.

Az első képkockát úgy 20 méterrel az indulás után kattintottam. Háttérben a kőbánya, előtérben a befagyott Lak völgyi tó.

Kicsit igazgattam a zsák pántjait, majd folytattam utamat a Katona sírok felé. Ekkor már kezdett sötétedni. Világi Petivel telefonon egyeztettem találkozót a barlangnál. Terv szerint este 10 körül érkeznek, vagy később. Nem aggódtam. Ha jönnek akkor egyszer úgyis csak ott lesznek! Így hát telefont el, elő a frissen vásárolt zseblámpát, és hajrá!
Meneteltem tovább a hóesésben.

Fantasztikus volt alkonyban az erdő! A hó szépen megült a fákon, na meg a sapkámon is. Szerencsére csak pár centi esett. Mire felértem a barlanghoz már nagy pelyhekben hullt, és kb. 5 centis hó lehetett odafönn is.

Megérkezve a célhoz, lepakoltam a zsákom és elmentem tűzrevalót gyűjteni. Igaz, hogy a zsákomban volt fa, de az éjszakára kellett.

Tüzelőből jó, ha van raktáron!
Nagy kazal fát szedtem össze, felaprítottam, és begyújtottam. Az üst kályha nyomta a meleget. Kicsit füstölt ugyan, de nem volt vészes. Megvacsiztam, és kimentem pár képet lőni.

Csodálatosan világított a hold, ezt nem hagyhattam ki! Kattintottam párat, aztán iszkiri vissza a barlangba, még mielőtt lefagynának az ujjaim!

Elővettem a hálózsákom és lefeküdtem aludni.

Éjfélkor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam. Két túrázó volt, akik egy másik ingyenes "hotelből" jöttek át. Oda már nem fértek be. Örültek a melegnek, bent kb. 18°C lehetett.

Ahogyan azt ilyenkor szokás, lepacsiztunk, kicsit beszélgettünk, majd kimentünk fát gyűjteni. Betermeltünk pár napra való tüzelőt. Ekkor még nem is sejtettük, mekkora jelentősége van e tettünknek....

Hajnali 1-re végeztünk, Petiék is kb. ekkorra értek fel. Miután mindannyian befutottak a szállásra, lecuccoltak, kajáltak, majd lefeküdtünk aludni.

Szombati ébredés után szembesültünk az éjszakai havazás eredményével. Reggelre kb. 15 centis hótakaró borította a hegyet. Ez lesz ám a kaland!

Mivel terv szerint estére ide érkeztünk vissza, ami egész nap nélkülözhető, azt a barlangban hagytuk. Ezután irány Répáshuta!

Elmentünk a Bükki Őserdő mellett és felmásztunk a Tar kőre. Mivel a csúcson köd és hóesés fogadott minket, de panoráma semmi, gyanús volt, hogy a tervezett másik két 900-as csúcs is hasonló élményeket kínál.

Gyors tanácskozás, újratervezés. Mivel Répáshuta innen még 10km, ennyi hóban - plusz ha esik még hozzá - sok lenne a táv! Visszafelé pedig 16 km és 700 méternyi szintkülönbség.

Nem vállaltuk. Inkább Bánkút felé vettük az irányt. Bár a hó itt is sok, de legalább szintben haladunk. Bölcs döntés volt.

Átsétáltunk Őr kő réten, végig az OKT-n. A bánkúti menedékházba fél egykor tettük be a lábunkat. Vizes ruháinkat radiátoron igyekeztünk megszárítani, több kevesebb sikerrel. Rendeltünk meleg levest, milánóit, Peti még aludt is egy kicsit, mi hárman pedig jókat nevettünk.

Bár itt elidőztünk néhány órát, naná, hogy a kabátjaink nem száradtak meg! Nekünk viszont haladni kellett, úgyhogy indulás előtt még egy gyors kaffé, és már úton is voltunk.
Négy órakor tettük meg az első lépéseket visszafelé. Ekkor eszméltünk rá hogy közel 30 cm hó esett. Még az első kilométert sem tettük meg, máris elkavarodtunk.
Mivel Bánkútról sok turistaút indul, mi a legjobban járhatót választottuk. Igaz, ez kerülő, de letakarították, így könnyen járható.
Ekkor jött a következő nagy dilemma. A GPS előkalkulációja szerint ezt az utat járva is úgy éjfél körül érünk majd a barlangba.

"Ezt nem fogjuk bírni!" - futott át az agyunkon. De nem foglalkoztunk vele. Tudomásul vettük, hogy szinte lehetetlen amire vállalkoztunk, de mentünk tovább. Viccelődtünk sokat, ment a hülyeség ezerrel.

Egyszer csak jött mögöttünk egy autó! Gyorsan lestoppoltam, meg is álltak. Hűűűűű.... ezt a mákot!! Taxi az erdőben!! Olasz kapuig elvittek bennünket, megspórolva nekünk 3-4 óra gyaloglást és egy csomó energiát.

Innen már "csak" pár kilométer, felfelé! Persze így is elkészült a csapat. Az utolsó kilométeren - ami kaptató, de rendesen - többször is megálltunk. Aztán egyszer csak előttünk volt a barlang!

Alig akartuk elhinni, hogy odaértünk! De megvan! Sőőőt!! Mivel időközben két újabb vándor talált rá a barlangra, már be is fűtötték nekünk, így jó melegbe érkeztünk vissza! Kiteregettük a ruhánkat, koccintottunk, megettük barlang-vacsinkat és lepihentünk. Nem kellett elringatni a csapatot... (de erről majd egy következő postban...)

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

A teljes fotósorozatért kattints ide!

Rám szakadék, Rám hegy - januárban

2010-02-03T18:50:00.099+01:00

Miután január 23-án este elváltunk a csapattól, Rolival ketten elmentünk Filip Gyurihoz.
Gyurival még előző héten ismerkedtünk meg, amikor éj túrán voltunk a Pilisben. Bár Ő akkor nem tartott velünk, Dobogókőn néhány szóra sikerült összefutnunk. Gyuri nagy túrázó, a Pilist ismeri, mint a tenyerét. Külön köszönet az ismerettségért a főnökömnek, Balázsnak! :)

Szóval Gyurihoz este 7 körül érkeztünk fáradtan, éhesen, Roli teljesen kimerülve. Legnagyobb meglepetésünkre barátunk egy nagy adag csirke pörkölt + nokedli kombóval várt már ránk. Nekem még életemben nem esett olyan jól a csirke pöri, mint akkor este! Azzal a spec fűszerezéssel pedig kimondottan zamatos volt. :)

A háznál szép sorban megismerkedtünk az állatokkal is. Találkoztunk Virkával, aki nem is gida, és Babi nénivel is, akinek ekkor volt pont 6 napos a gidája. Hihetelen édes pofa ez a kisbárány!
Aztán Tifi, a németjuhász, és az örök rosszalkodó Miló - a Jagd és Fox terrier ficsúrka is bemutatkozott nekünk.

Még egy kicsit vadászoztunk, majd előkerült a gitár!

A tábori hangulathoz így már minden megvolt: A kandalló nyomta a meleget, a poharak VBK-val töltve, Gyuri énekelt és gitározott, Roli kongázott, én pedig élveztem az előadást, mint jól megérdemelt nap végi jutalmat. Az álom úgy hajnali kettő körül nyomott el minket.

A reggeli ébredés után irány Esztergom!

Mondanom se kell, az indulás már nem volt egyszerű. A verda megmakacsolta magát: a benzin belefagyott a csőbe, gázon meg nem akart indulni. Előfordul ez -17°C-ban! Mindezek mellett, próbálgatás közben vettem észre, hogy igencsak lapos a hátsó kerék! Elő hát a bika kábelt! Miután kapott egy pohár benzint, már duruzsolt is a 2110-es Lada motorja. Repesztettünk Esztergom felé!
Még becsavarodtunk az első kúthoz pumpálni, majd Gergőéket felvéve indultunk visszafelé a Rám szakadékhoz. A csapat létszáma 4 főre duzzadt. Első utunk rögtön egy kocsmába vitt. Forralt bor, élménybeszámolók, tervek és ötletek, meg sok humor! Aztán felöltöztünk és nekivágtunk az útnak felfelé.

A Pilis, mint annyiszor, most is elvarázsolt engem. Néha túlzásba is estem... Mivel nem siettünk, volt idő fényképezni. Persze, hogy rám kellett mindig várni! :)

Az első képek a hó csillogásáról készültek. Amint megláttam befagyva a patakot a Kaincz forrásnál, éreztem, hogy itt időzni fogok egy kicsit.
Sok ötletet kellett lekattintanom és a végére annyira felbátorodtam, hogy merészen ráhasaltam a jégre. Tudtam, hogy nem fog elbírni... Úgyhogy lőttem pár képet,... egy reccsenés,... és máris meglett a megfelelő látószög! :D

Még néhány kép, gyors átöltözés, és rohanás a többiek után. A Rám szakadék rendesen le volt jegesedve.
Cserébe viszont gyönyörű jég-világ fogadott minket. Óvatosan léptünk, mert szinte végig jégen kellett haladni. Én nagy füttyel mondtam lent, hogy nem használok korlátot, de néhány helyen így is muszáj volt belekapaszkodnom. Előtte azért percekig küzdöttem a továbbjutással, viszont hágó vas hiányában maradt a korlát!

Láttunk jégcsapot, másfél méterest, befagyott patakot, felmásztunk jeges létrákon, estünk keltünk a megfagyott havon. A többiek a fenti pihenőnél vártak meg, így belemerülhettem a fénykép-készítésbe.

Következő célpont a Rám hegy.

Itt gyönyörű kilátásban volt részünk, de mi nem ezért jöttünk! Mivel a legenda szerint itt található a Föld szívcsakrája, ez a hely tele van pozitív energiával.

Én személy szerint nem éreztem semmi különöset, köveket sem tudtam megemelni,... űrhajót meg végképp nem!... Bár az nem is volt kéznél. :D

A kapunál észrevettem Kölcsey híres mondatát. Ezt nem hagyhattam ott!

A többiek engem persze otthagytak... Kiabáltak még, hogy merre indulnak, de messze voltak és nem értettem.

Mikor lementem, kapásból 5 felé ágazott az út, így találomra választottam az utat. Ez 200 méter után már elég necces volt, és gondoltam, ekkora előnyre nem tehettek szert. Felfogtam hát, hogy eltévedtem.

Legokosabb dolog ilyenkor, hogy az ember visszamegy az utoljára ismert helyes pontig, és vár. Én például próbáltam telefonálni, de nem vették fel. Gondoltam, majd csak feltűnik nekik, hogy hiányzom! Végülis, a kocsi kulcs nálam, addig meg majszoltam csokit, cukrot, hallgattam az erdő hangjait, néztem a fákat... Aztán Gergő hívott.
Miután megtaláltam az irányt, a következő kereszteződésnél meg is vártak annak rendje és módja szerint. A Lukács árokban mentünk le, így sötétedés előtt a kocsinál voltunk és elindultunk hazafelé.

Fotóalbum! Katt a képre!!!

Pilisszentkereszt, Vaskapu, Pilistető

2010-01-26T08:52:00.009+01:00

Eljött a 2010-es év. Túrázunk hóban, hidegben, esőben, és latyakban. Január 23-án a Pilisbe invitált a szép idő.

Pilisszentkeresztről indultunk, ahonnan elsétáltunk a pilisi Ciszterci apátság megmaradt oszlopaihoz. Innen újabb pár perc séta és máris a Klastrom kútnál voltunk. Itt megálltunk egy rövid nézelődésre, mert ezután egy igen meredek szakasz következett. (Néhány képet itt is készítettem, itt meg is nézheted őket!) Ekkor már lekerültek a kabátok, pulóverek, mert mindenkit megizzasztott a kaptató.
Rövid pihenő és indultunk a Pilis tető felé. Megérkezve csodás kilátásban volt részünk (Nézd csak!), úgyhogy itt fogyasztottuk el az ebédünket. Ezután indulás vissza Pilisszentkeresztre, ahol elköszöntünk egymástól.

Mi egy ismerősnél aludtunk, majd másnap bevettük a Rám szakadékot. Ez viszont már egy másik történet...
A túra fotóit itt nézd meg!

Pilisszentkereszt, Vaskapu, Pilistető

Biodynamic Trance Project: Airtist

2009-11-01T13:05:00.008+01:00

A november beköszöntével megkezdjük téli hangulatfokozó/ -javító/ -pörgető posztjaink sorozatát. Első ilyen bejegyzésünkben megidézünk egy kis Sziget-feelinget.

Az Airtist egy egyedülálló zenei projekt. Öndefinícójuk szerint biodinamikus és transz. Egyben pedig: biodinamikus transz. Biodinamikus, mert emberi. Transz, mert valahova egészen odavisz.

Hangzásviláguk megalkotásának eszközei kizárólag ősi, emberi "hajtású" hangszerek. A három művész egyike digeridoon, másika dorombon, harmadika pedig saját hangképző rendszerével alkot.

A legénység 3 tagja: Markus Meuer digeridoo virtuóz, Szilágyi Áron dorombjátékos és a magyar beatbox-bajnok, Döme. Munkásságukról többet a www.airtist-music.com-on olvashattok/ hallgathattok.

A felvétel a 2009-es Sziget Fesztivál Afro-Latin Színpadán készült, augusztus 16-án. Az operatőri és vágási munka Domonkos Lajos szeme és keze munkája.

Nagy túra volt a Bükkben

2009-10-25T11:57:00.002+01:00

Hát, hazaérkeztünk. És igen, nem is most. De a képek, azok magunkért beszélnek így a túra után egy héttel is.

Sajnos, nem készült sok fotó, mert a filmre koncentráltunk. De bizonyságképp, hogy az Északi-Középhegységben ősszel is érdemes bakancsot húzni, álljon itt ez az album:

Őszi túra a Bükkben (Szilvásvárad - Bánkút - Szilvásvárad)

A túra fantasztikus volt. Közel 40 km-t gyalogoltunk a Bükkben és bejártuk a három legmagasabb csúcsot. Amit láttunk, az egyszerűen elképesztő!

Az első hó már leesett, mikor útnak indultunk, a fák zöld, sárga és piros levelei azonban még nem. A látvány ettől egyszerűen mesés volt. A Gerenna-vár, a Tar-kő és a Bálvány olyan panorámát tárt elénk, amitől szó szerint tátva maradt a szánk. Ezt a filmben láthatjátok majd!

Maga az útvonal közepes nehézséget biztosított. Mivel sátoroztunk, és két napra való élelmet, ruhát és egyéb túlélő eszközöket vittünk magunkkal - és mert még most gyűjtjük hegymászós tapasztalatainkat- hátizsákjainkat alaposan megpakoltuk. Nem gondoltam volna, de volt olyan szakasz - ráadásul hegyről lefelé - ahol a rám nehezdő súly és a hegyoldal meredeksége miatt a hiszti is megkörnyékezett egy kicsit. DE! Ügyesen megoldottuk a nehéz helyzeteket.

Este például, miután megtaláltuk a sátorhelyünket, tüzet kellett gyújtanunk. Ez, száraz időben nem is lett volna olyan nagy kunszt, de hóban! Hóban, nyirkos faleveleket, gallyakat, sőt, ágakat meggyújtani, na, az nem piskóta! Lajosnak sikerült, nem is akárhogyan! Minden elismerésem az övé!

De hogy milyen volt a hóban sátorozni és a Bükk három legmagasabb csúcsát végigjárni? Azt a hamarosan érkező filmből úgyis megtudjátok!

Addig is nagyon kellemes őszt és tél-előt kívánunk a bükki képeinkkel!

jártunk Lauterben is

2009-10-15T13:15:00.003+02:00

Lajos október elején Lauterben járt. Az ágasegyházi delegációt kísérte a német testvérváros fennállásának 850. évi ünnepségére és a munkája mellett volt ideje fotózni is. Az általa készített képeket az albumban láthatod, az elkészült film pedig a Kecskeméti Televízió Városon kívül c. műsorában látható.

Lauter 850

az akció fedőneve: "Nagy túra a Bükkben"

2009-10-06T17:42:00.003+02:00

Október 12-én indul a "Nagy túra a Bükkben" fedőnevű akció.
Ha szeretsz túrázni az őszi erdőben, vagy patak partján sátorozni, esetleg hegytetőről csodálni a lábad előtt elterülő tájat, akkor csatlakozz egy vidám hangulatú csapathoz!
A csapat tervezett létszáma 10-15-fő, de nincsenek korlátok.

Részvételi díj sincsen, csak útiköltség - illetve amit eszel iszol, vásárolsz.

Indulás október 15-én csütörtökön hajnalban, 4:35-kor vonattal Kecskemétről, visszaérkezés október 19-én, hétfőn, 21:14-kor, ugyanoda.
A teljes árú vonatjegy ára 3480Ft oda, és ugyanennyi visszafelé.

Kedvcsinálóképp: http://www.bukk.xutazas.hu/blogs.php

Ha velünk tartasz, jelezz vissza mielőbb a pottyoslabdaprodukcio@gmail.com e-mail címen, vagy hívd Domonkos Lajost a 06 (20) 345 35 31-es telefonszámon!

Cirtisoara fölött, a Transfogarasi úton

2009-09-12T08:30:00.005+02:00

Nényán szeptember eleji napot a magashegyi túrázásnak szenteltük. Kiutaztunk Romániába, és célba vettük a Fogarasok 2500 méteren lévő hegycsúcsait.

Másztunk fel hegyre, jó meredeken. Sátoroztunk kint a vadonban, magashegyi tó mellett. És történt olyan is, hogy a medve elvitte a reggelinket.

A környék egyszerűen lenyűgöző és szavakkal nem leírható. Fotóinkat az albumra kattintva nézheted meg.

Cirtisoara fölött, a Fogarasokban

Arról, hogy milyen 20 kilós zsákkal 1 km-en belül 400 méternyi szintkülönbséget megtenni, a filmünkben bőven beszámolunk. Hamarosan érkezik egy kis ízelítő.

killer psytrance

2009-08-21T17:52:00.005+02:00

Alsószentkirályon idén második alkalommal rendezték meg a 4.49 fesztivált. A szervezőkkel és a résztvevőkkel készítettünk interjúkat. Te tudod, mi a killer psytrance?

VILÁGJÁRÓK: Biciklivel Várgesztesen

2009-08-05T23:44:00.008+02:00

Új sorozatot indítunk a blogon, Világjárók címmel. A bejegyzések mindegyike egy-egy úti filmet rejt, ami elkalauzol benneteket a Világ több pontjára.

Első filmünk a Vértesben készült, Várgesztesen. Jó szórakozást hozzá! :)

The Road Movie Project - Úton hazafelé

2009-07-24T08:38:00.002+02:00

Tegnapelőtt délután óta nem írtunk, mert strandoltunk. Strandoltunk, méghozzá sokat. Genova - Voltri újabb élményeket adott mindannyiónknak. Rolandék pl. a helyiekkel barátkoztak össze, annyira, hogy Roland együtt gitározott velük szieszta idején Voltri főterén.

Tegnapelőtt éjjel felutaztunk egészen Lignanoig, hogy eltöltsünk a tenger mellett még egy napot. A tegnap így 100% napfürdő volt, meg is égtük, elég rendesen.
Tegnap éjjel lenyomtuk az utolsó előtti etapot: éjjel 2:35-kor átléptük a szlovén-magyar határt, hogy a napfelkeltét a Balaton mellől nézhessük meg. Ma délután 5-ig még a magyar tenger partját teszteljük, utána pedig irány Kecskemét!

The Road Movie - The Last Days - Genova, Lignano, Balatonkeresztúr

.. de előtte még lesz egy meglepetés-program: úgy néz ki, Zamárdiban meglátogathatjuk a pálinkafőzőt. :)

Az elmúlt 10 nap fantasztikus volt, élményekben, képekben gazdag. A film, amit készítettünk, várhatóan szeptemberre készül el. Értesítünk benneteket a fejleményekről, addig pedig sok szeretettel ajánljuk a képeket.
További szép nyarat mindannyiótoknak! :)

The Road Movie Project - Day No.9. - Genova, Voltri Reloaded

2009-07-22T14:54:00.000+02:00

A tegnapi nap, akár csak a tegnap előtti, teli volt sok mászkálással, nézelődéssel. Úgy jött ki a lépés, hogy épp a déli órákban tudtunk várost nézni. Ezért St.Tropez még kimerítőbb volt, mint Marseilles. Mára csak pihi volt betervezve - de milyen az élet? Egy újabb kalandot hozott nekünk.
Éjjel visszajöttünk a Voltri strandjára, ahol korábban már eltöltöttünk két napot. Reggel, ébredés után, tőlünk néhány méterre egy megfeneklett kisteherautóval küzdött néhány fiatalember. Segítettünk nekik. Reggel 7-től délután 2-ig sikerült felásnunk a fél tengerpartot, majd 15 helyi srác segítségével, kötéllel húzva, az elejét tolva sikerült az autót kiszabadítani a homok fogságából. Reggeli tornának megtette.

A nagy munka után édes a pihenés: a bajba jutott srácokkal együtt úsztunk a tengerben, lubickoltunk a habokban.
Jó tett helyébe jót várj: meghívtak minket Romániába egy hosszú hétvégére.

Fotók ma nem készültek, videó is csak pár jelenet. Sajnos akkumulátoraink lemerültek, tölteni szinte lehetetlen.

Szerencsére most kicsit tudunk tölteni. Pár fotóra, pár perc videóra elegendő lesz. Amint tudunk, jelentkezünk. Most sziesztázunk, délután ismét strand, este pedig irány Velence!
További szép napot! :)

The Road Movie Project No.8 - St.Tropez

2009-07-21T12:03:00.001+02:00

Igen, elindultunk visszafelé. A filmet már leforgattuk, jöhet a csak pihi! Azért, ahogy magunkat ismerem, nem fogjuk kibírni néhány snitt és fotó elkészítése nélkül. Ma St. Tropez strandján napozunk. Üdv innen! :*

The Road Movie Project - Day No.8. - St.Tropez

The Road Movie Project No.7 - Marseille

2009-07-20T22:01:00.000+02:00

Monacóból elindultunk az éjjel Marseille-be. Hajnalban pihentünk egy pár órát, így délelőtt érkeztünk meg a francia kikötőbe. A város nyüzsög, mindenféle nemzetiségű ember megfordul erre. Találkoztunk algériai buszsofőrrel, bosnyák koldulókkal, és francia jogász lánnyal is. Kaptunk néhány tuti tippet, hogy mit nézzünk meg a városban. Mi a Notre Dame de La Grande-t választottuk. Felért egy zarándok úttal; árnyékban is biztos 38°C volt. Kipróbáltuk a tömegközlekedést is. Egy napi jegy 5€, ami érvényes az összes közlekedési eszközre, este 11 óráig. Délután végre időben eljutottunk a strandra. Nagyon kellemes volt... Nézzétek meg az albumot! :)

The Road Movie Project - Day No.7. - Marseille

The Road Movie Project No.6 - Monaco

2009-07-19T22:44:00.003+02:00

A mai nap fáradságos volt, de megérte. Záróképnek például a strand fövenye jutott. Csodás nap volt, csodás képekkel. Katt érte!

The Road Movie Project - Day No.5. - San Remo II.

The Road Movie Project - Day No.6. - Ventimiglia

The Road Movie Project - Day No.6. - Monaco

Ui: bocsánat, hogy csak ennyit írok, de a technikusunk még szeretne e-mailt küldeni a kedvesének, viszont, ha a gép lemerül, nem lesz sem kedves, sem e-mail, úgyhogy: mindent a szerelemért! :)

The Road Movie Project No.5 - San Remo

2009-07-18T14:12:00.003+02:00

Tegnap, Arenzanoban még kincsnek számított a wi-fi. Ma, mikor San Remoban érdeklődtünk internet pont után, azt javasolták, jöjjünk le ezen az utcán 50 métert, és kapcsoljuk be a laptopot. Így tettünk, és láss csodát! - van net. ... Úgyhogy most gyorsan feltöltöm a képeket nektek.

Egyébként, utunkat Monaco-ba megszakítottuk. Az éjjel annyi üzemanyagunk volt, hogy San Remoig tudtunk eljutni. Gondoltuk, reggel tankolunk és go ahead 'till Monte Carlo. Aztán felébredtünk, szétnéztünk, és ... elcsábultunk. Nézzétek a képeket! :)

Üdvözlet San Remoból! :*

The Road Movie Project - Day No.5. - San Remo

The Road Movie Project - Day No.2-3-4.

2009-07-17T11:44:00.005+02:00

Sikerult talalnunk vegre olyan helyet, ahol van net, ès Active-X komponens egyszerre. A wi-fi errefelè kincsnek szàmìt.
Szòval: Genova mellett vagyunk ma, egèszen pontosan Arenzanoban. A tengerpart - ès a vàroska is - mèg gyonyorubb, mint eddig bàrmerre. Komolyan foglalkoztat a gondolat, hogy ide kellene koltozni...
Pàlmafàk, nyugalom, ès olaszos nyuzsgès. Nèzzètek a kèpeket! :)
Ciao, ciao!

The Road Movie Project - Day No.2.

The Road Movie Project - Day No.4. - Fiorino

The Road Movie Project - Day No.3.

The Road Movie Project - Day No.4.

The Road Movie Project - Day No. 1.5

The Road Movie Project - Day No.1.5 - Trieste

2009-07-16T18:53:00.007+02:00

Nos, igen,.. màsfel nap, es Trieszt partjainàl lubickoltunk az Adriàn.

A kèpeket ezer orommel megmutatnànk Nektek, de nem sikerult talàlnunk olyan Internet pontot, ahonnan a kèpeket fel tudtuk volna tolteni. Wi-fi meg sehol...

Amint talàlunk ilyen helyet, jonnek a kèpek is!

The Road Movie Project, Day 01 - Ljubljana

2009-07-14T13:19:00.004+02:00

Hajnalban végigszáguldottunk az M7-esen, és Maribor felé átléptük a határt. Reggel 9-kor már Ljubljanában voltunk. Sétáltunk kicsit, várost néztünk, ebédeltünk, és elkészítettük a fotókat Nektek! Kattintsatok a képre!

The Road Movie Project - Day 01

Most útrakelünk, és terveink szerint Genováig meg sem állunk! További szép napot mindannyiótoknak! :)

Kecskemét - BARCELONA - Kecskemét

2009-07-13T17:04:00.005+02:00

... avagy: Hurrá, nyaralunk!
További alcím: Here Comes The Real Road Movie Project!

Szóval, ma éjjel fogjuk magunkat, bepattanunk egy Ladába, és elindulunk - Barcelonába. Útközben megállunk itt-ott: Genova, Marseille, Monaco, és még ki tudja, mely városok csábítanak el minket?

Az út pikantériája, hogy velünk tarthattok Ti is!
Ahogy az idő és az internet-kapcsolatunk engedi, teszünk fel képeket, filmeket (!), és élménybeszámolót ide.
Éppen ezért: Várunk benneteket holnap, sok-sok szeretettel!

Addig is egy hivatalos barcelonai utazó-csábító:

hamarosan: Dél-Kelet Európa

2009-07-08T00:46:00.002+02:00

kedvenc operatőrünk Szófián át Isztambulig utazott a héten, hogy ott csodás képeket alkosson, és hozzon belőlük nekünk is, ide, a blogra.

A képek hamarosan láthatók lesznek, nézzetek vissza pár nap múlva! Addig is szép hetet kívánunk! :)

18. Bohém Ragtime Jazz Fesztivál, werkfilm

2009-06-28T23:24:00.003+02:00

Tiszta szívből ajánljuk mindannyiótoknak ezt a kis filmet. A művészek fantasztikusak, a stáb is kitett magáért. Csodaszép hetet kívánunk vele! :)

Navrang: Ciklon

2009-06-22T21:47:00.002+02:00

A klip elkészült, a lemez megjelent --> lemezbemutató koncert:
2009. július 1., Ifjúsági Otthon, Kecskemét

ballag már a ...

2009-06-19T11:25:00.012+02:00

Ismét véget ért egy tanév, ismét elballagott 127 diák a lajosmizsei Fekete István Általános Iskola tantermeiből. A végzősök idén sokszínűségükkel kápráztatták el családjukat és barátaikat.

lajos.domonkos: tücsök-perspektíva

2009-06-14T11:26:00.009+02:00

Hétvégén egy Alsószentkirály közelében megrendezett killer psytrance partyn forgattunk. Minthogy az ilyen fesztiválok többek közt a természet-közleiségükről híresek, hazafelé jövet adta magát az ötlet, hogy mutassuk meg hogyan látja a tücsök, vagy egy bogár a napfelkeltét.

Íme az eredmény:

Származási hely: lajos.domonkos: tücsök-perspektíva

pöttyöslabda a Múzsában

2009-05-29T11:34:00.012+02:00

ha szeretnéd tudni, mit jelent a Navrang, ha kíváncsi vagy, mi is az az Úzgin Űver, akkor ma este, 19:30-kor élőben nézheted a két kecskeméti zenekarral készített interjúnkat a Kecskeméti TV Múzsa c. kulturális műsorában. Az élő közvetítést ide kattintva érheted el!
Ha lemaradtál az élő adásról, kattints ide, vagy a képre! A május 29-i adást keresd!

na igen, az új klip hamarosan, de addig,...

2009-05-28T15:24:00.009+02:00

... addig megismerkedhettek az alkotókkal.

A Kecskeméti Televízió Mozaik c. műsorában jelent meg egy kis film a forgatásról, Klipet forgat a Navrang címmel, amiből nem csak az derül ki, hogy miért éppen Ciklon a szám címe, de az is, hogy Domonkos Lajos milyen szögeket keres a kamera mögött.

(A képre kattintva, az Újranézőben keressetek a címre!)

új lemez, új klip: NAVRANG, Ciklon - előzetes

2009-05-20T11:55:00.019+02:00

Büszkén mesélhetem, a Navrang ismét alkotott egy maradandót! Ezúttal, az új lemez mellé új klip készült. Bár még nem publikus, ti már belenézhettek! Hozzászólásokat a kommentbe kérjük szépen! :)

köszönjük, hogy eljöttetek! :)

2009-05-19T01:52:00.006+02:00

A majális fergetegesre sikeredett! Aki kint volt, nagyon jól érezte magát. Aki nem járt arra, bánhatja! :)

Ha kíváncsi vagy, a képre kattintva megnézheted a Kecskeméti TV rövid összefoglalóját!

gyertek csak, gyertek! családi majális május 16-án!

2009-05-07T13:39:00.016+02:00

...Úzgin Űver, Navrang, Psychedelic party. Mindez egy immáron már hagyománnyá vált rendezvényen. A részletekért kattints a plakátra!

Idén 3. alkalommal kerül sor a Hagyományőrző Családi Majálisra. A program színes és változatos, épp, mint a plakátja. Kézművesek, lovasok, színjátszók, néptáncosok, népzenészek, tűzzsonglőrök és a természet - együtt egy felejthetetlen napot és éjszakát ígér.

10.00 Megnyitó
10.15 Kézműves foglalkozások - ez egész napos
Kosárfonás, korongozás, fafaragás, népi hangszerek készítése
13.00 "Bűnmegelőzés és tűzoltás a tanyavilágban" - előadás és bemutató
14.00 Családi vetélkedők
15.00 Lovasbemutató, pusztaötös
16.00 Mesejáték - előadja a FIÁI 3.d osztálya
16.30 Tavaszi Szél népdalkórus
17.00 Néptánc bemutató
18.00 Táncház - itt lehet néptáncot tanulni
19.30 Úzgin Űver koncert
21.00 Navrang koncert
22.30- kifulladásig psy muzsikák+tüzezés
DJ-k: Czellux, Nasca, Pálmester, ...és még szervezés alatt

Egész nap a pajtában filmvetítés magyar filmekből, pónilovaglás, kézműves foglalkozások, kézműves vásár

Helyszín : Lajosmizse, Vizes Dűlő, GPS: 46'''59''44, 19'''29''37'
Közvetlen buszjárat Lajosmizse Műv. Háztól, 9.30-tól óránként, oda-vissza, 200 huf a helyszínig.
Belépő: 500 huf

Info: 06 70 5684410, beneivizivilag@gmail.com

rögtönzött kis bringa-túra, nagy sziklával

2009-05-04T00:08:00.009+02:00

... és csodálatos panorámával!

A múlt hétvégén Várgesztesen forgattunk. Csaptunk egy rövid kis bicaj-túrát, és megmásztuk Vértest a Gesztesi vártól egészen a Zsigmond-szikláig. Látványban nem volt hiány, a természet megint elhalmozott minket a bájaival. A film hamarosan látható lesz itt, a blogon! :)

egy korábbi adósság: Pozsony képekben

2009-04-30T17:40:00.001+02:00

Azt hiszem, ezzel adósok maradtunk nektek. Jól beharangoztuk, aztán jól elmaradt a premier.

Na de most, hogy már tavasz, sőőőt, majdnem nyár van, lehet, hogy jól is esik kicsit esős, szeles, havas Óvárost nézni, hisz Pozsony megéri, még így is.

A filmhez jó szórakozást, és ha kedvetek úgy tartja, akkor kellemes utazást is kívánunk! :)

Velencei előzetes

2009-03-25T09:06:00.010+01:00

Elkészült a velencei úti filmünk.

Igaz, Pozsonyban jártunk előbb, de ezzel kezdünk! :)

Nemsokára láthatjátok, addig itt van egy kis ízelítő...

Film: Farsangi buli Lajosmizsén

2009-02-28T00:29:00.005+01:00

Elkészült, amire vártunk! Szerintünk tetszeni fog nektek :-))

Hozzászólásokat, véleményeket a kommentbe kérjük! :-D

Úúj időpontban a TV-premier

2009-02-27T14:12:00.003+01:00

Most kaptuk a hírt, hogy a farsangi buli filmje csak hétfőn, március 2-án lesz látható a KTV-n, este 8kor.

Ettől függetlenül, itt, a blogon már holnap reggel elérhető lesz! :)

KTV-n a szombat esti party

2009-02-26T01:12:00.028+01:00

Ma kaptuk a hírt, hogy a hétvégi buli 27-én, pénteken este már látható is lesz a Kecsekeméti TV-n! A 7 órás esti híradó után tudjátok megnézni a filmet.

Ha valami okból kifolyólag lemaradnátok erről az eseményről, búslakodásra akkor se adjatok! Szombat reggel már itt, a blogon is végignézhetitek ezt az összeállítást!

Addig is, álljon itt néhány kép ízelítőnek! :)

Álarcosbál 2 - avagy hogy éreztük magunkat szombat este?

2009-02-22T15:11:00.014+01:00

Elárulom, a buli fergeteges volt. Ez az érzés pedig nem csak bennünk fogalmazódott meg. Az interjúalanyok - mert hogy azok is voltak! - mind-mind ezt mondották.

A partyfeeling hamarosan elérhető lesz itt a blogon! Türeleeeeeeeem! ;)

Velence készül

2009-02-21T15:12:00.013+01:00

ma délután nekikezdtünk a velencei film összeállításának. a narrátorszövegek már készülnek, recsegnek és ropognak. jelentem, jóóóóóóóóóóóóóó lesz!!!

majd meglátjátok!!! ;)

Álarcosbál

2009-02-21T14:34:00.006+01:00

Meghívást kaptunk Berze Attilától, hogy farsangi ereszd-el-a-hajam lesz ma este. A múltheti Velencei karnevál után megint megfordult a fejünkben, hogy öltözzünk, vagy ne öltözzünk. Mármint be. Valaminek.

Lala dobta az ötletet, hogy Rómeó és Júliát igazán alakíthatnánk... még jelmezt is majdnem sikerült szerezni. Végül úgy döntöttünk, idő és kellő arcfesték hiányában, mégis maradtunk az operatőr-szerkesztő jól megszokott párosításánál. Rajtunk kívül más ilyen úgysem lesz!

--~~~@:D:D:D@ ;)

A karneválok legszebbje

2009-02-16T23:42:00.013+01:00

Igeeen! Ott voltunk! Pörögtünk, forogtunk, GONDOLÁZTUNK!, nyüzsögtünk, sírtunk, nevettünk, fürödtünk a napsütésben! :)

Életünkben először jártunk A Karneválon, és életünkben először Velencében. Nem is tudtuk a nagy élményáradatban, hogy úti filmet forgassunk, vagy élménybeszámolót tartsunk a kamera előtt.

Elindultunk a kikötőből a tömegtől távolodva, szűk sikátorokban, de mindíg napos terekre érve. Találkoztunk kubai pincérfiúval, tigrisnek öltözött biciklistával, és önfeledten játszadozó velencei kutyusokkal. A kosztümös forgatagról nem is beszélve!

Ettünk tonhalas szendvicset, eredeti olasz pizzát, és kihagytuk a tenger parti €5-s olasz kávét. Cserébe viszont megelevenedett a középkori Velence. Jöttek gólyalábasok és mutatványosok, de fürdőköpenybe öltözött lengyel turista-alakulat is keresztül vonult Szent Márk terén.

Az elkészült filmben gondolázhattok is velünk, egy igen figyelemre méltóan jóvágású olasz fiatalember vezetésével! :)

Az előzetes már felkerült a Kecskeméti Televízió honlapjára, de aki figyelte ma a híreket, az láthatta már a Hírös Hírekben is. A linkre kattintva megnézheted ezt az előzetest te is!

Irány Velence!

2009-02-11T14:35:00.002+01:00

Óriási ötlettel állt ma elő Lala: megyünk a Velencei karneválra!

Kell ennél jobb hír így szerda délután?! Nekem ez bőven megtette jókedvcsinálónak. :D

How do you feel yourself in Bratislava?

2009-02-10T22:57:00.019+01:00

Ezzel a kérdéssel zaklattunk a hétvégén Pozsony apraját és nagyját, amikor éppen nem szakadt a hó, vagy fújt a jeges szél, vagy éppen, mikor a melegből nézhettük a zord időjárás kültéri megnyilvánulásait.

Mikrofonvégre kaptunk így chilei
egyetemistákat, holland ismerőst-látogatót, maláj fotográfust, török körutazót, pozsonyi főiskolásokat és kedves mosolyú pincéreket is. :)

A kirándulás egyszerűen szuper volt! Bár kaptunk hideget és meleget, kedvünket ez egy perig nem szegte. Bejártuk az Óvárost átázott cipőben, háromszori zoknicserével is mosolyogva, és boldogan.

Hamarosan láthatjátok ti is, hogy milyen volt. Addig álljon itt néhány kép, mutatóba!

Az első film

2009-02-07T21:56:00.008+01:00

Az első, kamerával és mikrofonnal bejárt úti célunk Pozsony lesz.
Február 8-án hajnalban indulunk a Keleti pályaudvarról, és reményeink szerint, ugyanoda érünk vissza 9-én késő este.

A vasárnapra és hétfőre csúsztatott hétvégén a szlovák főváros felfedezését tervezzük. Hogy mi lesz belőle? Meglátjuk! :)

A film minden tekintetben egyedi és megismételhetetlen lesz. Egyrészt ez lesz az első, nyilvánosan is megjelenő felvételünk. Másrészt, most debütálok, mint szerkesztő-műsorvezető.

Izgalommal teli két nap lesz, az már bizonyos! :)

Blackberry koncerten jártunk

2009-02-03T14:43:00.007+01:00

Ez a koncertfilm a kecskeméti Blackberry fellépésén készült, 2009. január 24-én. Azt a bizonyos klubhangulatot igyekszik visszaadni a film, ami akkor és ott megvolt.

Bátran kijelenthetem, a srácok igazi hangulat-mesterek és mindig garantált a jó buli! . . . ja, ez azt is jelenti, hogy a következő koncerten már Te is ott fogsz csápolni az első sorban, velünk együtt! ;)

Addig is, légyszi, írd meg, hogy neked hogy tetszik a felvétel? A látnivaló Domonkos Lajos szeme munkája.

The Road Movie Project

2009-01-20T21:45:00.001+01:00

Ma megszületett a döntés: utazunk!

Utazunk, és nem is akárhogyan: keresztbe és kasul, körbe a világot, és körbe Európát, vagy éppen Magyarországot. Mindehhez útitársunk lesz egy kamera és egy mikrofon, hogy jól lássátok és hallhassátok! :)

Útjainknak egyenlőre nem szabunk sem keretet, sem határt, az egyedüli cél hogy megmutassuk egy hely hangulatát, érzéseit, és az ott élők, vagy kirándulók invitálását, hogy-tetszését.

Azzz iskola-tó.....

2009-01-14T23:16:00.002+01:00

Januárban újra befagyott gyerekkorunk teleinek egyik legnépszerűbb színtere, a lajosmizsei Iskola-tó. Kamerabubusaink nem bírták ki, hogy a kori mellé ne vigyék magukkal a kamerát is!

Az eredmény szerintem egy frankó és frappáns kis film lett. Szerintetek?

Csak tessék, csak tessék! Lehet nézni! :)

... a véleményeket pedig a kommentbe írni, légyszilégyszííí! Köszííííí :)

próóóóóba film és tesztbejegyzés

2009-01-05T14:37:00.002+01:00

Ez a film még 2007. novemberében készült, egy unatkozós másfél órában, mikor úgy döntöttünk, biliárdozunk egyet Lajosmizse egyik erre alkalmas szórakozóhelyén. Mivel a kamera épp Lalánál volt, semmi nem tartott vissza minket e szösszenet elkészítésétől.

Szerintetek hogy sikerült? Várjuk a kommenteket a bejegyzés alá!!! :)

megkezdi működését a pöttyöslabda produkció!

2009-01-05T12:28:00.001+01:00

sziasztok! ez az első bejegyzésünk. ... és ezt sok másik is fogja majd követni! :)

érezzétek jól magatokat tőlünk és általunk!

... továbbá napfénycsillogós szép tavaszt kívánunk nektek! :D