A vasárnap reggel gyorsan eljött. Elég nehezünkre esett felkelni, de az óra kegyetlenül csörgött reggel 6-kor. Igyekeznünk kellett, mert 7:20-kor Zsorzsék előtt volt találkozónk, hogy együtt induljunk Szentendrére. Fura, hogy csak pár órája jártunk itt, és most újra itt vagyunk... De ezen nem elmélkedhettünk túl sokáig, mert a dömösi busz már várt ránk. Éppen hogy csak egy gyors bevásárlásra maradt időnk az indulás előtt.
A reggeli káfé is csak Dömösön fért bele, ott viszont az egyik kedvenc helyemen. Míg felébredtünk a tejes-habos feketétől, Filip Gyuri is megérkezett. A mai túra az ő vezetésével indult.
A Rám szakadék aljánál, a Kaincz forrásnál rákanyarodtunk a piros háromszögre. Szépen haladtunk felfelé, de háromszáz méter után igen meredek szakasz következett. Ez mindannyiunknak komoly munkát adott, nehezítésképp pedig itt-ott térdig ért a hó. De a küzdés megérte: felérve a Vad állókövekhez a gyönyörű kilátás kárpótolt mindenért! :)
Miután kilihegte a társaság az emelkedőt, előkerültek a fényképezőgépek ... és a pálinkás üveg is! :D Pár korty után igen jó mókának bizonyult hógolyókat versenyben gurítani a hegyoldalon.
Csináltunk még néhány csoportképet, és irány tovább a Prédikáló szék felé!
Gyurival az utolsó métereken már versenyt futottunk, és egy jó darabig fej fej mellett is haladtunk. De a combjaimban benne volt az előző nap fárasztó 30 kilométere, így akármilyen hősiesen is küzdöttem, a fájdalom, illetve a görcs lassabb tempóra kényszerített. Gyuri ért fel előbb. :)
Itt a csapattal megpihentünk. Előkerültek az ételes dobozok, kenyér, kolbász, szalonna, amire megjelentek a közelben a cinkék is. Gyuri mesélte, hogy télen annyira kevés élelmet találnak ezek a madarak, hogy ha kicsit türelmes az ember akár a kezéből is elveszik a falatot. Sajnos most nem sikerült a mutatvány, mert időközben felért egy népes és hangos is, a cinke pedig jobbnak látta kicsit arrébb repülni.
A túra következő szakasza már egy laza 10 km volt lefelé a kéken, Pilisszentlászó felé. Gyuri ide már nem tartott velünk, ő visszafordult Dömösre, mi pedig irányba vettük a helyi kocsmát.Az igazság az, hogy a tegnapi eltévedés és a mai laza séta után kifejezetten jól esett két órát ücsörögni ebben a komplexumban. De, a jó túrázónak folyamatosan jár az agya, merre mehetne még gyalog. Így született Tinának a nagy ötlete, hogy gyalog menjünk le Szentendréig, én pedig voltam elég bátor, hogy ezt bevállaljam. Tényleg elég merészen hangzott...
A következő kocsmáig azért busszal mentünk. Itt bemelegítés gyanánt ittunk két forralt bort, biztos ami biztos alapon, csak, hogy biztos léptekkel haladjunk a célunk felé.El is indultunk, egészen a következő állomásig, ahol eperbor csábított minket egy kis időre... mert ennek a kísértésnek sem bírtunk ellenállni. :D
Ezután séta végig a Bükkös patak mellett. Tina kíváncsiskodott, hogy miért hasalok le a földre, ha fényképezek. Elmeséltem, és annyira megtetszett neki, hogy egyből ki is próbálta! :))) Ezt a képet nem lehetett otthagyni! Ennyi gonoszság kell!
Fáradtan de rengeteg élménnyel tértünk haza. Megbeszéltük, hogy máskor is megyünk együtt túrázni, de én csak vasárnaponként érek majd rá. Szerdától ugyanis túravezetői tanfolyamra járok - pár hónapon keresztül. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése