Első februári túrám - meglepő módon - ismét a Pilisbe vezetett. Ezúttal azonban rendhagyó úton értünk célba. A történet ott kezdődik, hogy bár pilisi túráról van szó, valahogy a Mátrában kezdődött minden...
Történt ugyanis, hogy Glória, Peti, és én az esténket egy ilyenkor még igen hideg menedékházban töltöttük Gyöngyössolymoson. A házban a hőmérséklet olyan fagypont körüli volt, de a ház közepére állított jancsikályha azért becsülettel küzdött a mínuszok ellen! A közelében megvolt már +4°C is. :)
Az igazság az, hogy ez a kellemes hőmérséklet egy percig sem piszkálta meg egyikőnk tudatát sem: vacsoráztunk, forralt boroztunk, nevettünk nagyokat, Glóriával fotó-párbajoztunk, jól éreztük magunkat! Lehetett vagy éjfél, mire nyugovóra tértünk. És milyen jót aludtunk!....
... Egészen addig, míg arra nem ébredtünk, hogy egyikőnk telefonja visítva játszik valami idióta dallamot az emeletes ágy alól. I
gen, ez volt Glória ébresztője..., reggel 7-kor.... Nekünk viszont 8-kor Pilisszentlászlón volt jelenésünk!!! Itt kezdett csak igazán fokozódni a hangulat!
Első dolgom volt felhívni a túravezetőt, hogy késni fogunk. Tina rendes vezető módjára megígérte, hogy nem indulnak nélkülünk, helyette megvárnak a pilisszentlászlói kocsmában. Így is lett, mire odaértünk, a csapat már bemelegített megfelelő módon! :)
Ahogy beléptünk, Tina elém pattant mosolyogva, és így szólt: "Héé, erről nem volt szó! Ez több mint két kör volt és már elfáradtunk!"
Hogy megköszönjük a türelmüket, a pálinkás flaska az én zsebemből is előkerült... még a Gerecsében ígértem Zsorzsnak egy igen jó fajta nedűt, abból hoztam a csapatnak ismét. Örömmel konstatáltam, hogy a védőital ezúttal is átment a teszten és a túra ismét jó hangulatban indult! :))))
Elindultunk a játszótér irányába. Tina térdig érő hóban gázolt előre, a jelöletlen úton, a csapat pedig serényen utána. Hamarosan a patakon is átkeltünk. 
Aztán csak mentünk, és mentünk, és.... valahogy nem sikerült távolabb kerülni Pilisszentlászló határától. A kápolna a dombtetőn még mindig látótávolságon belül volt, csak most a másik oldalunkon. Úgy nézett ki, Pilisszentlászló-körtúra lesz ez a mai! :)
Végül újra átkeltünk a patakon, csak most a másik irányból. I
tt már nem bírtam tovább! 
A patakmederben lévő nagyobb köveket a hó vastagon borította még, amik egészen kedves kis puklikat formáztak a vízen. Muszáj volt közeli képeket csinálnom!!! A többiek legnagyobb örömére ráhasaltam a vízre, és KATT! Ugye milyen helyesek ezek a gombócok?
Ezután zsák fel, nyomás a többiek után! Viszont Tina meglátott egy jégdarabot, és megkért, örökítsem meg neki. Hát, a keresőben sehogy sem akart mutatni, de ... csak sikerült. :))
Peti itt már nem jött velünk, mert egy barlangász-tanfolyam várta Pesten, mi pedig már tényleg Visegrád irányába tartottunk.
Következő próbatételként egy igen magas domboldal került az utunkba. Mikor rájöttünk, hogy az út nem igazán felfelé, de a patak medrében vezet tovább, igen mókás tettet hajtottunk végre. Te próbáltál már a 25°-os lejtőről 60 centis hóban leereszkedni? Ha még nem, akkor javaslom Glória megoldását: Csüccs a hóba, és csúszás! Ez az egyik legjobb téli móka! :))
A patakmederben menetelni, ekkora hóban igazán vicces dolog. Ha a pálinka már jól befűtötte a csapatot, olykor repülő embereket is lencsevégre lehet kapni! :)
Ezután következtek az Alpár és a Kaán források. Bár a képért cserébe a nadrágomat szaggattam, de az áldozat megérte. Szenzációs képek születtek!
Visegrád előtt egy vendéglátó helyen ettünk, ittunk és pihentünk. Ez nagyon ráfért a csapatra, mert ami ezután következett, az mindenkinek emlékezetes maradt!
Visszafelé jelzetlen ösvényen indultunk el, fel a gerincre, hogy rövidítsünk egy kicsit az OKT-ig. Ez kb. 300mnyi szintet jelentett 2-3 km-en, 30-40cm-es hóban, szinte nyíl egyenesen. Ezen az úton volt szerencsénk közelebbről is megnézni néhány vaddisznó-kotorékot, és egyéb vad nyomokat. Érintetlen terepen haladtunk.
A gerincen aztán rátértünk az OKT-ra. Itt a csapat már nagyon szenvedett és a Borjú fő előtti meredek kaptató majdnem kicsapta a biztosítékot néhányunknál. 60 centis hóban igen embert próbáló szakasz volt ez. De becsületére legyen mondva mindannyiunknak, megmásztuk! :)
Én mentem elöl, törve az utat a többieknek, de az utolsó 30 méteren már nekem is elegem lett a sok hóból. Egyszerűen felrohantam, és kész! ... Illetve nem olyan egyszerűen, de ahogy bírtam. A szenvedésért kárpótolt a Duna kanyarra néző csodálatos panoráma.
A csúcs után már csak a combig érő hó jelentett némi nehézséget - gondoltuk akkor. Néhányan kifejezetten siettek haza, mert este programjuk volt, úgyhogy igyekeztünk a kék jelzésen maradni. A csapat a megerőltető menet után kicsit szétszakadt - és mert nem a túravezető ment elöl, a jelzésekre senki sem figyelt. Egy erdészeti úton haladtunk, fejlámpákkal világítottunk, de már nem a jó irányba...
Zsorzs egy kanyarnál előre szólt, hogy átvág a hegyen, találkozzunk a másik oldalon. Nem értettük igazán, hogy miért ment arra, de az gondoltunk, hogy biztosan geoládát vadászik. Úgy voltunk vele, telefon van nála is, nálunk is, ha baj van, tudunk értekezni. Másfelől, viszont igen gyakorlott hegymászó, tehát félteni nem féltettük. Mi addig megkerültük a hegyet.
... csakhogy, furcsa volt, hogy az esztergomi bazilika látszik a messzeségben. Hééé, ennek nem kéne itt lenni! Hol vagyunk? Nagyjából itt konstatáltuk, hogy eltévedtünk.
Oké, nincs para! Térkép elő, és nézzük! De hol tértünk le az útról?! Hol vagyunk most?? Amíg ezt próbáltuk néhányan megfejteni, a csapat másik fele elindult, és már elég messze jártak ahhoz, hogy tanakodhassunk tovább. Mivel a csapattól elszakadni ilyen esetben nem tanácsos, követtük őket. Mire utolértük az elejét, már megint túlmentünk néhány kereszteződésen és nagyon úgy tűnt, ismét rossz irányba. Szerencsére a következő kereszteződés elég nagy volt ahhoz, hogy kezdjen kétségbe esni mindenki, és közösen tudjuk eldönteni, hogy merre menjünk tovább.
Ilyen esetekben, korábbi túrákon rendszerint Zsorzsnál volt a megoldás kulcsa, mert az ő GPS-én van a pontos túristatérkép. Nálunk viszont csak papír térkép volt - de abból mindenféle évjáratú -, egy tájoló - és egyikünk telefonja tudott GPS koordinátákat szolgáltatni. Végül Glória matematikus agya dobta ki azt a nagyon hasznos megoldást, hogy a GPS-koordinátákkal próbáljuk a helyzetünket a térképen meghatározni. Már egészen jól ment az átszámolgatás, de úgy tűnt, a koordináták nem voltak pontosak. Ezen felül, mi sem voltunk elég gyakorlottak a tájolásban még... Úgy döntöttünk, megérzés alapján megyünk tovább.
Ha Glóriával közösen megyek túrázni, jellemzően több kaját viszünk magunkkal, mint azt kellene. Ennek köszönhetően, este 8-kor még bőven volt nálunk enni- és innivaló is - Glória például bepakolt egy liter tejet a zsákjába! Furcsa gondolat, de most nagyon jól jött. A muníciót megosztottuk a többiekkel, hogy erőre kapjunk mindannyian, és irány dél, dél-nyugat!
Tina nagyon örült hogy segítek neki, ekkor már pár éjszakai túrán túl voltam, ő viszont sötétben még nem vezetett túrát. Igyekeztem a csapat lelkesedését megőrizni. "Gyertek, nemsoká ott vagyunk a kereszteződésnél!"
Mondanom se kell, ez a kereszteződés még nem az a kereszteződés volt, de... Nagy nehézségek árán sikerült megtalálni a helyes utat.
Ez a túra a csapatot is megviselte. Volt, aki első túrázóként jött velünk, de le a kalappal mindegyikőjük előtt! Az előre tervezett 16 km-ből cirka 27 km-t csináltunk és a 16:45-ös busz helyett az utolsó, 22:15-ös járatot értük el - éppen, de megcsináltuk!
Hajnali egykor hajtottuk le a fejünkre a párnára, hogy reggel 6kor ismét jöhessünk a következő pilisi csavargásra... de ez már a következő történet lesz! :)
Történt ugyanis, hogy Glória, Peti, és én az esténket egy ilyenkor még igen hideg menedékházban töltöttük Gyöngyössolymoson. A házban a hőmérséklet olyan fagypont körüli volt, de a ház közepére állított jancsikályha azért becsülettel küzdött a mínuszok ellen! A közelében megvolt már +4°C is. :)Az igazság az, hogy ez a kellemes hőmérséklet egy percig sem piszkálta meg egyikőnk tudatát sem: vacsoráztunk, forralt boroztunk, nevettünk nagyokat, Glóriával fotó-párbajoztunk, jól éreztük magunkat! Lehetett vagy éjfél, mire nyugovóra tértünk. És milyen jót aludtunk!....... Egészen addig, míg arra nem ébredtünk, hogy egyikőnk telefonja visítva játszik valami idióta dallamot az emeletes ágy alól. I
gen, ez volt Glória ébresztője..., reggel 7-kor.... Nekünk viszont 8-kor Pilisszentlászlón volt jelenésünk!!! Itt kezdett csak igazán fokozódni a hangulat!Első dolgom volt felhívni a túravezetőt, hogy késni fogunk. Tina rendes vezető módjára megígérte, hogy nem indulnak nélkülünk, helyette megvárnak a pilisszentlászlói kocsmában. Így is lett, mire odaértünk, a csapat már bemelegített megfelelő módon! :)
Ahogy beléptünk, Tina elém pattant mosolyogva, és így szólt: "Héé, erről nem volt szó! Ez több mint két kör volt és már elfáradtunk!"
Hogy megköszönjük a türelmüket, a pálinkás flaska az én zsebemből is előkerült... még a Gerecsében ígértem Zsorzsnak egy igen jó fajta nedűt, abból hoztam a csapatnak ismét. Örömmel konstatáltam, hogy a védőital ezúttal is átment a teszten és a túra ismét jó hangulatban indult! :))))Elindultunk a játszótér irányába. Tina térdig érő hóban gázolt előre, a jelöletlen úton, a csapat pedig serényen utána. Hamarosan a patakon is átkeltünk. Aztán csak mentünk, és mentünk, és.... valahogy nem sikerült távolabb kerülni Pilisszentlászló határától. A kápolna a dombtetőn még mindig látótávolságon belül volt, csak most a másik oldalunkon. Úgy nézett ki, Pilisszentlászló-körtúra lesz ez a mai! :)Végül újra átkeltünk a patakon, csak most a másik irányból. Itt már nem bírtam tovább! A patakmederben lévő nagyobb köveket a hó vastagon borította még, amik egészen kedves kis puklikat formáztak a vízen. Muszáj volt közeli képeket csinálnom!!! A többiek legnagyobb örömére ráhasaltam a vízre, és KATT! Ugye milyen helyesek ezek a gombócok?Peti itt már nem jött velünk, mert egy barlangász-tanfolyam várta Pesten, mi pedig már tényleg Visegrád irányába tartottunk.
Következő próbatételként egy igen magas domboldal került az utunkba. Mikor rájöttünk, hogy az út nem igazán felfelé, de a patak medrében vezet tovább, igen mókás tettet hajtottunk végre. Te próbáltál már a 25°-os lejtőről 60 centis hóban leereszkedni? Ha még nem, akkor javaslom Glória megoldását: Csüccs a hóba, és csúszás! Ez az egyik legjobb téli móka! :))A patakmederben menetelni, ekkora hóban igazán vicces dolog. Ha a pálinka már jól befűtötte a csapatot, olykor repülő embereket is lencsevégre lehet kapni! :)Ezután következtek az Alpár és a Kaán források. Bár a képért cserébe a nadrágomat szaggattam, de az áldozat megérte. Szenzációs képek születtek!Visegrád előtt egy vendéglátó helyen ettünk, ittunk és pihentünk. Ez nagyon ráfért a csapatra, mert ami ezután következett, az mindenkinek emlékezetes maradt!
Visszafelé jelzetlen ösvényen indultunk el, fel a gerincre, hogy rövidítsünk egy kicsit az OKT-ig. Ez kb. 300mnyi szintet jelentett 2-3 km-en, 30-40cm-es hóban, szinte nyíl egyenesen. Ezen az úton volt szerencsénk közelebbről is megnézni néhány vaddisznó-kotorékot, és egyéb vad nyomokat. Érintetlen terepen haladtunk.A gerincen aztán rátértünk az OKT-ra. Itt a csapat már nagyon szenvedett és a Borjú fő előtti meredek kaptató majdnem kicsapta a biztosítékot néhányunknál. 60 centis hóban igen embert próbáló szakasz volt ez. De becsületére legyen mondva mindannyiunknak, megmásztuk! :)
Én mentem elöl, törve az utat a többieknek, de az utolsó 30 méteren már nekem is elegem lett a sok hóból. Egyszerűen felrohantam, és kész! ... Illetve nem olyan egyszerűen, de ahogy bírtam. A szenvedésért kárpótolt a Duna kanyarra néző csodálatos panoráma.A csúcs után már csak a combig érő hó jelentett némi nehézséget - gondoltuk akkor. Néhányan kifejezetten siettek haza, mert este programjuk volt, úgyhogy igyekeztünk a kék jelzésen maradni. A csapat a megerőltető menet után kicsit szétszakadt - és mert nem a túravezető ment elöl, a jelzésekre senki sem figyelt. Egy erdészeti úton haladtunk, fejlámpákkal világítottunk, de már nem a jó irányba...
Zsorzs egy kanyarnál előre szólt, hogy átvág a hegyen, találkozzunk a másik oldalon. Nem értettük igazán, hogy miért ment arra, de az gondoltunk, hogy biztosan geoládát vadászik. Úgy voltunk vele, telefon van nála is, nálunk is, ha baj van, tudunk értekezni. Másfelől, viszont igen gyakorlott hegymászó, tehát félteni nem féltettük. Mi addig megkerültük a hegyet.
... csakhogy, furcsa volt, hogy az esztergomi bazilika látszik a messzeségben. Hééé, ennek nem kéne itt lenni! Hol vagyunk? Nagyjából itt konstatáltuk, hogy eltévedtünk.
Oké, nincs para! Térkép elő, és nézzük! De hol tértünk le az útról?! Hol vagyunk most?? Amíg ezt próbáltuk néhányan megfejteni, a csapat másik fele elindult, és már elég messze jártak ahhoz, hogy tanakodhassunk tovább. Mivel a csapattól elszakadni ilyen esetben nem tanácsos, követtük őket. Mire utolértük az elejét, már megint túlmentünk néhány kereszteződésen és nagyon úgy tűnt, ismét rossz irányba. Szerencsére a következő kereszteződés elég nagy volt ahhoz, hogy kezdjen kétségbe esni mindenki, és közösen tudjuk eldönteni, hogy merre menjünk tovább.
Ilyen esetekben, korábbi túrákon rendszerint Zsorzsnál volt a megoldás kulcsa, mert az ő GPS-én van a pontos túristatérkép. Nálunk viszont csak papír térkép volt - de abból mindenféle évjáratú -, egy tájoló - és egyikünk telefonja tudott GPS koordinátákat szolgáltatni. Végül Glória matematikus agya dobta ki azt a nagyon hasznos megoldást, hogy a GPS-koordinátákkal próbáljuk a helyzetünket a térképen meghatározni. Már egészen jól ment az átszámolgatás, de úgy tűnt, a koordináták nem voltak pontosak. Ezen felül, mi sem voltunk elég gyakorlottak a tájolásban még... Úgy döntöttünk, megérzés alapján megyünk tovább.
Ha Glóriával közösen megyek túrázni, jellemzően több kaját viszünk magunkkal, mint azt kellene. Ennek köszönhetően, este 8-kor még bőven volt nálunk enni- és innivaló is - Glória például bepakolt egy liter tejet a zsákjába! Furcsa gondolat, de most nagyon jól jött. A muníciót megosztottuk a többiekkel, hogy erőre kapjunk mindannyian, és irány dél, dél-nyugat!
Tina nagyon örült hogy segítek neki, ekkor már pár éjszakai túrán túl voltam, ő viszont sötétben még nem vezetett túrát. Igyekeztem a csapat lelkesedését megőrizni. "Gyertek, nemsoká ott vagyunk a kereszteződésnél!"
Mondanom se kell, ez a kereszteződés még nem az a kereszteződés volt, de... Nagy nehézségek árán sikerült megtalálni a helyes utat.
Ez a túra a csapatot is megviselte. Volt, aki első túrázóként jött velünk, de le a kalappal mindegyikőjük előtt! Az előre tervezett 16 km-ből cirka 27 km-t csináltunk és a 16:45-ös busz helyett az utolsó, 22:15-ös járatot értük el - éppen, de megcsináltuk!
Hajnali egykor hajtottuk le a fejünkre a párnára, hogy reggel 6kor ismét jöhessünk a következő pilisi csavargásra... de ez már a következő történet lesz! :)
 |
| Pilisszentlászló körtúra, visegrádi kitérővel, Glória prezentálásában |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése