Barlang Hotel, valahol a Bükkben I.

Még december elején, egyik bükki túrám során felfedeztem egy barlangot, ahol simán lehet aludni akár télen is. Az ajtajára valaki viccesen ki is írta: "Barlang Hotel". Januárban gondoltam egyet, és szerveztem ide egy túrát.

E rendhagyó szállás pontos nevét direkt nem árulom el - nem lenne jó, ha mindenki ismerné - elvesztené a varázsát. Aki volt már ott, az biztosan ráismer!

Szóval elvetemült barátaimmal elhatároztuk, télvíz idején sátor helyett barlangban alszunk. A három naposra tervezett kalandnak négyen vágtunk neki. Míg a barlang befűtése az én feladatom volt, Világi Peti a túravezetésért felelt, Gábor és Péter pedig lelkes túrázókként erősítették csapatot.

Én péntek délután érkeztem Bélapátfalvára. Első feladatom a túra-kaja meg-, és a tűzrevaló beszerzése volt. Gondolván arra, hogy a barlang körül nehéz lesz találni a fűtéshez vastagabb fákat, éjjel meg a fenének sincs kedve óránkét rőzsével táplálni a tüzet, a fa kitermelést meg - lelkes természetvédőként - igen csak elvetem, így a vastagabb tüzelőt fel kellett vinni.

Délután 4kor, letettem a verdát a Lak völgyi tónál. A tüzelőt bepakoltam a zsákomba, a ruhát, kaját, pedig - ahogyan azt kell - rákötöztem kívülre. Egészen furcsán mutatott a pakk, dehát a melegért is meg kell szenvedni!

Megemelve éreztem is, hogy ez kemény menet lesz. A zsák súlyát olyan 30 kg körül saccoltam. Az ilyenkor - értsd: nagy súllyal felfelé a hegyen - feleslegessé váló ruhadarabokat - úgy mint, nagykabát, jégeralsó,.... - levettem, és neki is vágtam a barlanghoz vezető 10km-nek.

Az első képkockát úgy 20 méterrel az indulás után kattintottam. Háttérben a kőbánya, előtérben a befagyott Lak völgyi tó.

Kicsit igazgattam a zsák pántjait, majd folytattam utamat a Katona sírok felé. Ekkor már kezdett sötétedni. Világi Petivel telefonon egyeztettem találkozót a barlangnál. Terv szerint este 10 körül érkeznek, vagy később. Nem aggódtam. Ha jönnek akkor egyszer úgyis csak ott lesznek! Így hát telefont el, elő a frissen vásárolt zseblámpát, és hajrá!
Meneteltem tovább a hóesésben.

Fantasztikus volt alkonyban az erdő! A hó szépen megült a fákon, na meg a sapkámon is. Szerencsére csak pár centi esett. Mire felértem a barlanghoz már nagy pelyhekben hullt, és kb. 5 centis hó lehetett odafönn is.

Megérkezve a célhoz, lepakoltam a zsákom és elmentem tűzrevalót gyűjteni. Igaz, hogy a zsákomban volt fa, de az éjszakára kellett.

Tüzelőből jó, ha van raktáron!
Nagy kazal fát szedtem össze, felaprítottam, és begyújtottam. Az üst kályha nyomta a meleget. Kicsit füstölt ugyan, de nem volt vészes. Megvacsiztam, és kimentem pár képet lőni.

Csodálatosan világított a hold, ezt nem hagyhattam ki! Kattintottam párat, aztán iszkiri vissza a barlangba, még mielőtt lefagynának az ujjaim!

Elővettem a hálózsákom és lefeküdtem aludni.

Éjfélkor kopogtattak az ajtón. Kinyitottam. Két túrázó volt, akik egy másik ingyenes "hotelből" jöttek át. Oda már nem fértek be. Örültek a melegnek, bent kb. 18°C lehetett.

Ahogyan azt ilyenkor szokás, lepacsiztunk, kicsit beszélgettünk, majd kimentünk fát gyűjteni. Betermeltünk pár napra való tüzelőt. Ekkor még nem is sejtettük, mekkora jelentősége van e tettünknek....


Hajnali 1-re végeztünk, Petiék is kb. ekkorra értek fel. Miután mindannyian befutottak a szállásra, lecuccoltak, kajáltak, majd lefeküdtünk aludni.



Szombati ébredés után szembesültünk az éjszakai havazás eredményével. Reggelre kb. 15 centis hótakaró borította a hegyet. Ez lesz ám a kaland!

Mivel terv szerint estére ide érkeztünk vissza, ami egész nap nélkülözhető, azt a barlangban hagytuk. Ezután irány Répáshuta!

Elmentünk a Bükki Őserdő mellett és felmásztunk a Tar kőre. Mivel a csúcson köd és hóesés fogadott minket, de panoráma semmi, gyanús volt, hogy a tervezett másik két 900-as csúcs is hasonló élményeket kínál.

Gyors tanácskozás, újratervezés. Mivel Répáshuta innen még 10km, ennyi hóban - plusz ha esik még hozzá - sok lenne a táv! Visszafelé pedig 16 km és 700 méternyi szintkülönbség.



Nem vállaltuk. Inkább Bánkút felé vettük az irányt. Bár a hó itt is sok, de legalább szintben haladunk. Bölcs döntés volt.


Átsétáltunk Őr kő réten, végig az OKT-n. A bánkúti menedékházba fél egykor tettük be a lábunkat. Vizes ruháinkat radiátoron igyekeztünk megszárítani, több kevesebb sikerrel. Rendeltünk meleg levest, milánóit, Peti még aludt is egy kicsit, mi hárman pedig jókat nevettünk.

Bár itt elidőztünk néhány órát, naná, hogy a kabátjaink nem száradtak meg! Nekünk viszont haladni kellett, úgyhogy indulás előtt még egy gyors kaffé, és már úton is voltunk.
Négy órakor tettük meg az első lépéseket visszafelé. Ekkor eszméltünk rá hogy közel 30 cm hó esett. Még az első kilométert sem tettük meg, máris elkavarodtunk.
Mivel Bánkútról sok turistaút indul, mi a legjobban járhatót választottuk. Igaz, ez kerülő, de letakarították, így könnyen járható.
Ekkor jött a következő nagy dilemma. A GPS előkalkulációja szerint ezt az utat járva is úgy éjfél körül érünk majd a barlangba.

"Ezt nem fogjuk bírni!" - futott át az agyunkon. De nem foglalkoztunk vele. Tudomásul vettük, hogy szinte lehetetlen amire vállalkoztunk, de mentünk tovább. Viccelődtünk sokat, ment a hülyeség ezerrel.

Egyszer csak jött mögöttünk egy autó! Gyorsan lestoppoltam, meg is álltak. Hűűűűű.... ezt a mákot!! Taxi az erdőben!! Olasz kapuig elvittek bennünket, megspórolva nekünk 3-4 óra gyaloglást és egy csomó energiát.

Innen már "csak" pár kilométer, felfelé! Persze így is elkészült a csapat. Az utolsó kilométeren - ami kaptató, de rendesen - többször is megálltunk. Aztán egyszer csak előttünk volt a barlang!

Alig akartuk elhinni, hogy odaértünk! De megvan! Sőőőt!! Mivel időközben két újabb vándor talált rá a barlangra, már be is fűtötték nekünk, így jó melegbe érkeztünk vissza! Kiteregettük a ruhánkat, koccintottunk, megettük barlang-vacsinkat és lepihentünk. Nem kellett elringatni a csapatot... (de erről majd egy következő postban...)

FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK!

A teljes fotósorozatért kattints ide!