Gyorsan vissza is szaladtam a meleg barlangba.. Ekkorra már a többiek is felébredtek. Megreggeliztünk, összepakoltunk, és megvitattuk, merre tovább? Az eredeti tervet - mely szerint Szilvásvárad, Szalajka völgy, egy hosszabb kávészünet, majd vissza Bélapátfalva- nemes egyszerűséggel kihúztuk. Ennyi hóban ez őrültség lett volna!
Számításaink szerint ez is közel 20-25km, és szintben is ott van, elég lesz. A szél kavarta a havat, az apró jégszilánkok mintha ezer, meg ezer pici lándzsák lennének, úgy szúrták az arcunkat.
Tovább haladva az ösvényen, láttunk még sok szép fényképezni-valót. Mivel az idő most nem volt az ellenségünk, én lépten-nyomon kattintottam.
Szép fenyvesek mellett haladt a kék jelzés, a katona síroknál azonban áttértünk a piros keresztre. Innen az utunk a völgy helyett a hegyoldalon, frissen hullott, térdig érő szűz hóban vezetett.
Nagy élmény volt elsőként beletaposni!
A kanyargós úton fantasztikus kilátásban volt részünk.
A Lak völgyi tóhoz leérve azért már szükségünk volt a meleg teára és az elmaradhatatlan tejeskávéra!
Volt meglepetés is! :)
Összefutottunk szombat éjjeli hálótársainkkal.
Mivel a buszuk a havazás miatt nem indult, elvittem őket Egerbe. Kiderült róluk, hogy már több, mint 20 éve járnak hegyet, s völgyet, és ismerik a Kárpát-medencét, mint a tenyerüket. És mert Jó tett helyébe jót várj!, kaptam tőlük néhány igazán izgalmas túraötletet. Ezek közül a legcsábítóbb a bükki időszakos források. Tavaszra megszervezem....
![]() |
FOTÓALBUM! Katt a képre! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése